Imádtam a kicsi lányukat,és a környezet! Hát az nekem álom volt:magas,levegős,

tiszta szsobák,jó illatú konyha,valami megfoghatatlan megnyugvás,otthonosság,

biztonság.Nővérem eleinte szégyellt engem,nem is engedett be,csak a hátsó "cse-

léd-lépcsőn",férje ugyanis finom családból származott:iskolázott,művelt,és főnöki

beosztásban közös munkahelyükön.Mi pedig a "prolik",és nem csupán a szegényes

életmódunk,hanem a családi szegénység:szeretetlenség,anyánk életmódja a válása

után,bánásmódja a koloncként kezelt,rajta csüngő három legkisebbel:Ibolya,Vali és én.

Később kiderült egyet még,Boglárkát vallotta be mostohaapámnak,kénytelen is

volt,mert Boglárka odajárt hozzánk,ránk nézni,hogyan vagyunk ellátva,az ő férje

volt a kedvenc sógorom.Ha tehettem,kérezdkedtem is hozzájuk,a szép,finom

környezetbe,mely ugyan sógorom nagynénjéé volt,a fiatalok csak lakták,de akkor

szép volt ugy,ahogy volt.Hajlandó voltam súrolni a lábamat,főként a

térdemet,elfogadható külsőt varázsolni magamnak.Kaptam kakaót,vajas kenyeret,

finom ebédet,és tologathattam a hosszú körfolyosón az álomillatú babakocsiban

pihegő kis unokahúgomat.Sajnos,ennek a korszaknak is vége szakadt,mikor anyánk

Ibolyával szó szerint késhegyre ment.Ibolya dolgozott már,hazadta a keresetét,elég

hamar kinyílt a szeme,szembeszállt időnként anyánkkal.Mi reszketve hallgattuk ilyen-

kor az ordítozást,főleg anyánkat,de Ibolya sem hagyta magát:szemére vetette 

mennyire elhanyagolja a gyerekeit,éhezteti őket,veri okkal,ok nélkül,mire egy  alka-

lommal anyánk nővérem karjába vágta a tésztametélő nagykést.Ibolya úgy,ömlő

vérrel rohant el,mi pedig minden  mindegy alapon orditva sirtunk,mire anyánk jól eltán-

gált bennünket dühében.

Korán betuszkolt bennünket lefeküdni,mostohánk érkezése előtt.Összebújva hallga-

tóztunk,felnyűszitett anyánk természetellenesen vékony hangja...panaszolva,hogy

Ibolya késsel támadt őrá...a saját gyereke,pedig micsoda áldozatok árán nevelte,

megadva mindent...ezt érdemli.Valival összekapaszkodva egymásba folyó könnyeinkkel

csendesen sírtunk.Apró gyerekek voltunk,mit tehettünk volna? Nem mondhattuk el,min-

dez nem igaz! Sőt! Kemény hangon mondta ki a verdiktet mostohánk:ide többet be nem

teheti a lábát,az anyagyilkos! Anyánk jól eltalált szenvedő hangon igenelt neki...

Ibolya is eltűnt az életünkből,és Boglárka is,az ezt követő veszekedés miatt,ami közte

és anyám között zajlott le,szemébe vágva anyánknak,mi mindenre képes egy

"gatyáért"!

Ilyesmiken gondolkoztam el,mennyire szerencsétlenül,mostohán alakult az életem,az

életünk.Csak potyogtattak ki bennünket,aztán rögtön teherré is váltunk...

Most pedig...egyre biztosabb,hogy gyerektestemben már van egy új élet...és én érez-

tem,tudtam: ő nem fog teherré válni,senkit sem fogok közelébe sem engedni soha,aki

bántani akarná!

Ezzel együtt,azt viszont nem tudtam még, mi lesz velem,hogyan tovább...