Eldöntöttem: beavatom nővéremet titkomba,valahogyan ráveszem,segitsen,

anyám előtt színt kell vallanom,legyen mellettem...Remegő gyomorral,lázasan az

izgalomtól vártam,mikor jön már haza.Végre megjött,és én szinte egyszerre

boritottam rá mindent,egyből,szinte összefüggéstelenül mindent kiadtam magamból.

Kifulladva,szédelegve láttam ,ebbe bizony belesápadt ő is,anyám "lelkem gyermeke",

ahogy becézte és kivételezett vele,mióta az eszemet tudom.Csak dadogni tudott,

úgy, mint kisebb korában,ha izgatott volt."-Kkkezd eeelőlről,az egészet!Hhoogy volt?!"

Nekiveselkedtem,és már lecsillapodva ujból elsoroltam mindent,hozzá téve,hogy

szólni sem tudtam senkinek.Ezen kicsit rágódott,hogyha nem is vagyunk annyira

jóban,de emiatt azért szólhattam volna...nyugtatgatott,hogy csak három hónapja

múlt,lehet,csak bebeszélem magamnak,és az idegesség okozza,várjunk még egy

kicsit,ne szóljunk senkinek egyelőre.Azért azt hozzátette:"kis alamuszi vagy te,

hogy tudtad azt az ürgét felcsípni,egy rendes ruhád nincs,mit evett rajtad..."

Nem is hittem a fülemnek: irigység érződött a hangjából! Ennyit értett meg az

egészből?! Még fáj is neki,hogy akadt valaki,aki velem is szóba állt? Most is indult

szépitkezni,mert "találkája" van...lehet,cserélt volna velem...már ott tartottam,

hogy szokás szerint én sajnáltam meg őt.Anyám biztosan nem véletlenül pátyolgat-

ta egyedül őt,a tizenhárom közül! Talán,mert fess volt az a szovjet katonatiszt,akit

idősebb testvéreim mondtak az apjának,talán másért.Az biztos,hogy Vali kifejezetten

"Léna,Dunyuska" típus volt,érzéki,széles száj,kék szemek,szőke haj,széles arc,egyedül

neki a családban.Mániája volt a szépitkezés,kormos gyufaszállal kente feketére szemöl-

dökét,vérvörösre mázolta száját.Valahol mégis lehetett sajnálni:kétszer szaladt neki az

első osztálynak,sokáig dadogott,utána bukott is,iszonyatosan nehéz volt a felfogása.

Ha vicces történetet meséltünk,csak nézett bambán,s ha már mindenki kinevette

magát,láttuk,hogy heherészik,késve ért el hozzá...viszont énekelni szeretett,tenni-

venni magát,kacéran már kislány korában.MIndent megtett,hogy a fiúk figyelmét

magára vonja,ami sikerült is,de rendszerint  nagyon rövid ideig tartott:nem tudott

beszélgetni,nem olvasott,nem érdekelte a fiúkon és önmagán kivül senki,nem tudott

hozzászólni semmihez sem,a sportot is utálta,igy általában csókolózásra,tapogatásra

szükült a kapcsolata.Minden unalmas volt neki,ő édelegni,szépitkezni,álmodozni,lustál-

kodni szeretett. És fiúzni,de azt nagyon...és én lettem terhes.!Talán ezt is elvette

volna tőlem,ha tudja,hiszen mindig mindent elvett,ami kellett neki.Ez odáig fajult,

ha már nem volt tiszta alsónemüje,a koszosat bedugdosta az ágy alá,és magára

erőszakolta az enyémet,ami majd szétrepedt rajta.Anyánk tudta ezt,időnként kikotorta a

szennyest,rendberakta,de nem bántotta érte...ezért sem.De elvette az ételt is,amit

megkívánt,lopnom is kellett neki,addig vert,csípett,fenyegetett.

Szó se róla,én is álmodoztam,de teljesen más kategóriában,mint ő.Ködbe vesző arcú,

kedves,figyelmes,művelt,halk szavú férfiról álmodtam,és mindez ráillett Tamásra.

Szerelmes voltam, bizony!

Hasonló tulajdonságokkal bírt egyik sógorom is: tenyerén hordta nővéremet,imádta

a kicsi lányát,ha csak lehetett,mentem hozzájuk "pesztrálkodni".