Már hajnalban éreztem.Annyira féltem tőle,hogy rémületemben talán,de újra

elaludtam-menekülés gyanánt. Aztán, a hirtelen feltörő,késedelmet nem tűrő

inger,és rohanás:éppen hogy sikerült beérni a fürdőszobába,visszafojtva,ahogy

csak lehet ezt a jellegzetes hangot:előtört belőlem az öklendezés.Testem pillanatok

alatt verítékben úszott,egyrészt a félelemtől,hogy kihallatszik anyámékhoz,más-

részt a rángatódzó rosszulléttől,a fokozatosan leteritő gyöngeségtől.

Vánszorogtam a mosdóig,kis hideg víz,ez szokott segiteni.Remegő lábakkal,vértelen

kézfejjel kapszkodva mindenbe,kióvakodtam:szerencsére közel volt a szobám,melyet

nővéremmel együtt laktunk,hamar beértem.Van,hogy az is kifejezett szerencse,

ha két kamaszlány szobája szinte egyetlen elhasznált heverő,melyen egyszerre

kell még megfordulni is,olyan keskeny,volt az egész szoba talán hat négyzetméter,

az is hosszukásan,hogy járni is oldalazva lehessen csak benne.

Forgott velem a szoba,vártam -szinte hozzászokva már - hogy lassan jobban le-

szek,mire hétalvó nővérem felébred,jól kell lennem! Csakhogy most nem volt ekkora

szerencsém,hogy időt is nyerjek: anyám dugta be a fejét az ajtón.intve,menjek ki.

Vér hűlt meg bennem: mit vehetett észre?! szinte megkönnyebbültem,mire kiderült,a

közértbe kell lemennem gyulai kolbászért és a szokásos sörért.Már a pénztárnál álltam

sorba,mikor ujra rámtört az a viszolyogtató rosszullét.karikákat látva  a szemem előtt

valahogyan sikerült kikecmeregni az üzletből.Két lépésre a bejárattól hangosan

öklendezve támaszkodtam  a falnak. Nem láttam az emberek arcát,ennek örültem volna

is,ha vagyok olyan állapotban,de csak a mélységes szégyen öntött el.Ki tudja,mit gon-

dolnak rólam? Elég sokan jártak a kora reggeli órában vásárolni...tisztes családanyák,

felnőttek.Akkor még voltak illúzióim,tiszteltem a felnőtteket,hittem is bennük,,ugy ondol-

tam,a felnőtté válással valami "jobbá-válás" is történik,vagy talán csak vágytam,hogy

így legyen...mert anyám...hát ő nem volt jó.Hozzám nem.