Költözésünket követően már a bérházban lakvaa,"apunak" kellett

szólitani Gyula bácsit. Egyszerűen belénk verte anyám,akinek a szíve

csak velünk szemben volt kemény,Gyula aput nagyon sajnálta a család-

jától "elszenvedett sérelmek " miatt.

Rendszeresen jártak vasárnapi misére,szépen kiöltözve,ájtatosan.Korán

indultak,anyánk beszólt hozzánk:"ne nyúljatok semmihez se,maajd jövünk,

akkor esztek".Savanyú képpel hallgattuk az intést,mert hát tudtuk:bizony,

nagyon fog már korogni a mi gyomrunk,mire enni kapunk...