A kiérkező rendőrök mindannyiunkat beszállitottak a kapitányságra,ahol az ügyeletes

tiszt elé kerültünk.Mint kiderült,bátyámra ez nagyon kellemetlenül hatott,ugyanis fris-

sen szabadult Vácról...anyám ezt hallva diadalittas mosollyal nézett körbe.Korai volt

az öröme...

-A fiatalember az Ön fia?-szigorú tekintettel tette fel a kérdést a tiszt.

-Háát.-sunyin lesett mostohaapám felé,bátyám ugyanis nem tartozott a "bevallottak"

között. -Tulajdonképpen...igen-nyögte ki.

_De bizonytalan a dolgában! A kislányt talán könnyebben tudja azonositani?!-

-Megtagadom! Nekem nem a kölyköm többé!-jött meg a hangja.

-Hogy érti ezt asszonyom? Kislányról kérdeztem,nem kölyökről.Magáé,vagy sem?-

-Én szültem,én neveltem,de mától nem felelek érte!Meggyalázott,szégyent hozott

a fejünkre,takarodjon a börtöntöltelék bátyjával a szemem elől!-

-Nem gondolja asszonyom,hogyha a fia börtönbe került, a lánya szégyent hozott a

fejére,akkor maga valamit nagyon elrontott a nevelésükben? Maga mindezekért

ugyanugy felelős,hibáztatható.Na,menjenek ki,a kislánnyal akarok beszélni.-

Anyám talán nem is fogta fel a neki szánt kritikát,magasra tartott fejjel kivonultak.

Engem pedig töviről-hegyire kikérdezett a rendőr,volt amit leirt,volt,amit nem.Őszintén

elmondtam mindent,bizony a vége felé már zokogva.Ekkor bátyámat hivatta,előttem

kérdezte ki.Akkor tudtam meg,dehogy volt ő börtöntöltelék! Berúgtak a cimboráival-

saját apánk szoktatta italra még kisgyerekként-egy étteremben.Felfigyelt rá,hogy egy

szintén ittas férfi inzultál egy nőt,egyre durvábban,már ráncigálni kezdte.Bátyám fel-

állt,bivalyerős volt közel kétméteres magasságával,gallérjánál fogva vitte ki a férfit az

utcára. Ott lekevert neki még pár pofont,ne akarjon visszamenni,merthogy azon

igyekezett.A dulakodásban leesett a karórája az illetőnek,és sajnos! a bátyám felvet-

te a földről,zsebrevágta.Később el is felejtkezett az egészről,de róla bizony nem az il-

lető.Feljelentette bátyámat rablásért.Mint kiderült civilben volt ugyan,de rendőr,tudta

hogyan bosszulja meg magát.Ezért "ült" a bátyám,mindent figyelem,bevéve,a jószándé-

kát és azt,hogy a rendőrnek az italozások okán elég sok volt a rovásán -később le is

szerelték- pár hónapot kapott.

Most jött rendezni az iratait,és keveredett bele a családi drámába.Nagyvonalakban el-

mondta azt is,hogyan nevelt minket anyám,de inkább az utca,a gyümölcspiac.Fő élelem

forrásunk  kidobált gíümölcsök voltak.otthon alig-alig kaptunk enni,a verés nem minden-

napos,hanem szinte  mindenórás volt nálunk,mostohaapámmal túllicitálva egymást.

Kifejezte szándékát,hogy el szeretne vinni anyámtól,a távoli megyében élő nővéremhez,

ott normális körülmények között lehetek,és találunk valami megoldást a bajra is.

Hosszan elgondolkozott a rendőrtiszt,majd anyámat kérdezte meg:hozzájárul-e ahhoz,

hogy a bátyám elvigyen magával? Ritkán látni olyan megkönnyebbülést,mint anyám

arcán! Szívest-örömest irta alá a jegyzőkönyvet,elégedetten simitott végig a ruháján...

nem vette észre a rendőrtiszt megvetést tükröző pillantását.Velünk még elbeszélgetett,

felhívta bátyám figyelmét,ez csak ideiglenes megoldás,rendezni kell a helyzetet,de nem

ökölharccal.  

Még aznap vonatra szálltunk.Nővérem örömmel,majd sírva fogadott,megtudva

történteket.Hamar ágyba kerültem,kimerülve testileg-lelkileg.