Az az édesnek érzett titok,mely csak az enyém volt,nyomasztott is egyben.

Az élet ment tovább,bár semmi sem volt olyan már mint "azelőtt".Közeledett

 az iskolaév vége,tornatanárunkkal lelkesen készülődtünk az aktuális Országos

Diáktalálkozó keretén belül megrendezendő sportversenyre. Ez volt az egyedüli

hely,ahová valahogyan el tudtam járni otthonról,anyám ugyanis ennek sem volt

híve,eleinte szöktem,ahogy tudtam.Később tanárom bejegyzést írt az ellenőrzőm-

be,kifejezett kérésének adva hangot,engedjenek el az iskolai sportkör foglalkozá-

saira.Anyám konokul hallgatva vette ezt tudomásul,nem beszélt róla,de nem is

nagyon tett ellene.Éveken át nevezett be tanár-edzőm a tőlem idősebb kor-

osztályok versenyszámaiba,elég jól szerepeltem.Különösen jól ment a magas-

ugrás,a száz méteres futás,távolugrás,váltófutás,hordtam az okleveleket a

dicsőségfalra...büszke voltam én erre nagyon,mert úgy éreztem,szükség van rám,

számitok valahol valamit,és még dicsőség is jár vele! 

Az évvégi verseny közeledtével sűrübbek lettek az edzések,felkészülések,és sűrüb-

bek lettek az én furcsa érzéseim.Meghatározhatatlan volt,amit éreztem,nem is

tudtam mire vélni.Sokáig Tamás iránti vágyakozással magyaráztam magamnak,

hiányzott a törődése,a sok beszélgetés,az összebújások.Sosem mondta el pontosan,

hogy hol is lakik,csak nagyjából sejtettem.Vívódtam rajta,elmenjek-e arrafelé,mi lenne,

ha mégis találkoznánk,talán mégis folytatni kellene?

Csakhogy a gyakori reggeli rosszullétek,hányingerek elvették kedvemet mindentől.

Néha felötlött bennem a lehetetlen: csak nem vagyok terhes?! Dehát a menszeszem

is rendben van,és hát nem is történt meg igazán köztünk ,amitől az lehettem volna!

Ameddig én tépelődtem,szép lassan elmaradtak a megbeszélt füttyjelek,elmaradt Ta-

más is.Nem a legjobb formában,de jól szerepeltem a versenyen,melyet többszöri

gyengeség,rosszullét előzött meg,már hetekkel előtte.Edzőm betudta ezt az izga-

lomnak,ráadásul  közvetlenül a verseny előtti napokon voltam túl az esedékes men-

szeszemen,érthető volt tehát a gyengeségem.Mindent összevetve,az iskolai ünnepsé-

gen külön kiemelték  az én szereplésemet,megkaptam az oklevelet,mehettem haza.

Nem tudtam örülni sem...nem érdekelt semmi,végtelenül fáradtnak,kiégettnek

éreztem magam.Aludni,pihenni,semmiről tudomást sem venni...erre vágytam.