Hihetetlen,milyen átalakuláson mentem keresztül. Nem számított már,hogy

anyánk semmibe sem vett,hogy a konyháról hozott moslék volt a fő érkezési

forrás,hogy láthatóan a pokolra kívánt,mióta csak megfogantam. Átsütött

rajtam a ragyogás,és ez látható volt,többen rámcsodálkoztak,mi van velem?

Mi lenne? Szerelmes voltam,mert szerelemnek éreztem ezt a figyelmet,kedvességet,

törődést,amit Tamástól kaptam.Igen,szerelem volt,első,és csodálatosan titkos,

édes.

Gyakran órákig várta,hogy percekre tudjak leszökni hozzá,hol szemétlevitel,hol

csak halkan surranva ki az ajtón,és már rohanva is vissza,néhány pillanat volt,

de felért mindennel.

Valóban ráért a napn ak minden szakában.Reggel már várt,elvitt kerülő úton az

iskolába,délután várt rám,kerülve egyet szintén,ami egy ártatlan összebújásra,

csókra elég volt, és vitt haza.Ha anyámék esti müszakba voltak osztva,akkor este

jöttem le hozzá,szerencsémre Vali örökké csavargott,igy én is mehettem akár

órákra is.Ilyenkor hatalmasakat beszélgettünk,rettentően nagy ujság volt ez ne-

kem,hogy komolyan vesz,és figyel a szavamra valaki.Eddig csak Szöszke nővérem

volt,akitől valódi törődést éreztem,pesztráltam a gyermekeit,olykor féléveket Du-

nántulon járva iskolába,nála lakva.Akkor volt jó sorom!Szeretetet kaptam,és ez volt

a fontos,nem számitott,hogy földön alszunk,mert nincs elegendő ágy,hogy gyakori a

zsíroskenyér,jólesett,mert mindannyian azt ettük,nem volt megkülönböztetés.

És most Tamás.Eljött a jó idő,autóztunk mindenfelé,szóval tartott ,közös jövőnket

ecsetelte,álmodtam a valóságban...és eljött az idő,amikor egy este finom édes itallal

kínált.és nekem a szerelemmel együtt bódult köd szállt a szememre:felmentünk az

üres lakásba.Csókokkal halmozott el,dőltünk le a heverőre,forgott velem a világ,hirte-

len azt hittem,valami bekerült közénk az ágyba: forró volt,és nagyon kemény,tolako-

dóan nyomta szét a combjaimat,én felsikitottam,és és már majdnem a célba érkező

Tamást toltam,taszitottam volna le magamról.Forróságot éreztem a bőrömön,ami

tőle jött,ekkor teljes erőből lerúgtam magamról. Amilyen picike volt a szobánk,akkora

szerencséje volt neki,nem esett nagyot.Én viszont  immár  teljesen józanul,pánikba

esve,rohantam a fürdőszobába onnan kiabáltam ki,tűnjön el,takarodjon,utálom!!!

Sírva súroltam magam,mert a csalódás fájt: hát,ő is csak ezt akarta....ennyit már

tudtam a szerelemről, a szexről,mint azt is,hogy maga az aktus nem történt meg,

az utolsó pillanatban rúgtam le magamról,még ha a célnál szabadjára is engedte a

szó szerint a "folyamatot"...azt gondoltam,ő más.Sok-sok év kellett ahhoz,hogy túl-

jussak a vádakon: miért is lett volna más?! Emberből volt,sokáig is várt az alkalomra,

rengeteg türelem kellhetett hozzám,csak learatta a gyyümölcsöt...az,hogy csupán

tizennégy  éves voltam...ugyan.Végül is: én adtam az alkalmat,még akkor is,ha le-

itatott.