Már akkor is voltak igazi,forró nyarak,és nagyon kemény,akár -20 fokos telek is.Nem magyarázta azt még a mi korunkban senki sem,
hogy mindez miért is van: a forróság nyáron,a borzongatós esők,szelek ősszel,a csikorgó tél is tudta mikor van ideje,de a ta-
vasz ! A tavaszt nem lehet elfelejteni :35-40 év múltával is érezni illatát,mely megnevezhetetlen,mert ezerféle volt! Virág,zsongás,őrült
kavarodás,feszülő vágyak,burjánzó növények,mindennek az igérete,a hirtelen sírás és rögtön a kacagás is,bódult,kábult fejjel...
Ma -  ha ha egyáltalán  van -  már nem ilyen a tavaszunk .Olykor rettegett árvizfélős,olykor kuckóbabújós,fáznivalós még május végén is,
olykor pedig alighogy elengedett a fagy szorítása a kertekben,máris kánikulai meleg ront ránk. A tavasz,az igazi megunt minket...nem
becsültük eléggé...eltűnt.
 
Akkor régen,alighogy vége volt az iskolának spricceltünk széjjel,kinek merre volt a mehetnékje,lehetősége a nyaralásra.Nekünk adva
volt a  földeken a munka,de az égiek tudták: ugy osztották be a mezei munkákat,hogy közben pihenhessen is, aki müveli , nehogy ki-
dőljön,ha betakaritásra kerül majd a sor.
 
Ilyenkor fordult elő,hogy anyánk kisegitő munkát kapott a városi strandon.Hétvégén,szabadnapjain  itt dolgozott,és ez óriási lehetősé-
get rejtett magában: ingyen bemehettünk a strandra! Semmi más nem is számitott,ettünk,ha volt mit,de hamar fel is találtuk magunkat:
körbenézve itt is ,ott is hevert egy-két sörösüveg a bokrok alatt,lehetett visszadni,árából megv olt az ebédünk.
 
Fürödhettünk,pancsolhattunk,amennyit bírtunk,és ez volt a lényeg.Betelni nem tudtunk a langyos vizű,a gyerek,a sötétkékvizű medencékkel,
félóránként indult a hullámfürdő,azt az élményt! Az sem zavart minket,hogy fürdőruha helyett kis bugyi volt csak rajtunk, a világ ettől  még
ugyanolyan csodálatos volt számunkra,mint akik divatos kis fürdőmezben,müanyag színes papuccsal,figurás úszógumival tapicskoltak
mellettünk.
Meg sem lepődtünk,hogy előbb- utóbb megkörnyékeztek bennünket,annyira önfeledten élveztük a vizet,a játékot,egymás bukófejeseit,viz alatti buk-
fenceinket,hát ők is részt akartak venni játékunkban.Együtt bámultuk a trambulinról ugrókat,nyúltunk el kimerülten a zöld füvön.
Csakhogy a vízben valóban megéhezik a gyerek,időnként meg kellett szakitani a játékot,hogy ételre valót szedjünk össze