Igen.Most már lesz "saját",nem kell senkiét pesztrálnom.De mi lesz még addig velünk?

Vali megértőnek bizonyult,tanácsolta,várjunk még...lehet,hogy ezt akartam hallani?

Nagyon könnyen beleegyeztem...vagy csak jólesett kicsit átteni,megosztani a terhet?

Akárhogy is,igy volt jó,mert igy lett visszafordíthatatlan.Átmeneti volt ez a "megnyug-

vás" nem is bírtam sokáig. Elszántam magam,anyám elé állok,megkeményitem magam.

Erre aztán szükségem is volt! Hazaérve,ahogy az ajtót nyitottam volna,az felpattant

előttem,anyám berántott,orditva esett nekem monstohaapám vasalt vasutasbakan-

csával.Ütött ahol ért,de legfőképpen a hasamat, "Kiverem belőled a kölyködet,te

istenverése,ha beledöglesz is" kezdtem rosszulleni az ütlegelésektől ,felnézve láttam

Vali arcát,ahogy támaszkodva az ajtófélfának engem bámult...

Ez volt az utolsó kép,aztán a fürdőszoba hidege,ahol már ketten együtt locsoltak fel.

"Kikapartatom a beleddel együtt"hörögte anyám,mire én halkan annyit mondtam:

"nem".Bármilyen gyenge hangon szólt ez,meghallotta,újból nekem esett,de velem akkor

történt valami: talán éreztem:nem vagyok egyedül már! Én a cseresznyefa óta nem

tudtam sírni,ha megvert.Most sem tudtam,de felemeltem a hangom:"Hagyja abba,mert

ha terhes lennék,és a gyereknek baja lesz,én magát lecsukatom,megértette?!"

Úgy hiszem egyenlő a lehetetlenséggel érzékeltetni,milyen hatást váltottam ki.Nővérem

álla hallhatóan leesett,anyám szája tátva maradt,levegőért kapkodott."-Lennél.-lihegte

lennél?!Hát most megtudjuk!" Térült -fordult,és már lökött is ki az ajtón,úgy,azonmód

vizesen,megtépázva,vérző orral mentünk a közeli orvosi rendelőbe,nőgyógyászatra.

Rettenetesen megijedtem,azt se vettem észre hogyan bámul ránk mindenki.Mit csi-

nálnak itt velem?

Anyám kopogott,de már be is rántott magával,alig érthetően hadarta mi a sejtése,és

azonnal követelte a vizsgálatot.Most is előttem van az orvos arca: a döbbenet,a szá-

nalom,a felháborodás váltakozott rajta anyám felé fordulva.Kiküldte a rendelőből.

Azzal kezdte,hogy megnyugtasson,amitől kitört belőlem a zokogás.A mosdóhoz küldött,

az amúgy véresre mázolt arcomat a könnyek még jobban összemaszatolták.

Nagyon kíméletesen próbált vizsgálni,de konstatálta: én még érintetlen vagyok.Ennek

ellenére kitapintással,érzékelhetően várandós is.Szükséges a laborvizsgálat,ezt

anyámmal is közölte,előadva neki amit tapasztalt.

A hazaút iszonyatos volt.Nem éreztem én azt sem,hogy szinte folyamatosan üti hol a

fejem,hol a hátam,nem törődve a járókelőkkel sem.Egészen máshol járt az eszem,

nem is igazán voltam a Földön.