Bár örültem Norbi bemutatási ütletének,úgy éreztem,ezzel is kimutatja mélyebb
érzéseit,de legbelül megriadtam. Nem,nem az édesanyjától,azt éreztem,hogy
külön "futam" lesz,ha lesz,hanem az ebből következő alternativáktól.
Néhány hét alatt annyira közel kerültünk egymáshoz,hogy nehéz lehetett vol-
na még közelebb...Norbi szenvedélyesen szeretett,naponta többször hívott a
munkahelyemen is,olykor csupán azt közölte:szeret,imád,hiányzok,alig várja az
estét. Én el voltam bűvölve tőle,megtanitott mindenre,amit már régen kellett
volna tudnom egy párkapcsolatban,igazi szenvedélyes szerelem volt,amit éreztem
iránta. Első férfinak tekintettem az életemben.Ennek megfelelően féltettem is,
rettegtem a gondolattól,hogy elveszithettem valahogyan. Ez az érzés alapozta meg
azt az elhibázott hozzáállásomat,ami aztán sok évvel később igazi pokollá fajult...
Féltésemben,ragaszkodásomban mindig,és mindenben igyekeztem a kedvét keresni,
megtettem mindent,amit még ki sem gondolt,kényeztettem,engedtem irányitani
magamat és gyerekeimet egyaránt. Nem is volt ezzel semmi baj,én igy éreztem
boldognak magam,a gyerekek pedig észrevették,hogy "pótapuka" is van a családban,
tehát fegyelem is...Kisrita már teljes profizmussal bébiszitterkedett Timikével,meg-
bizható nagytestvér volt,Timi viszont megrögzött rakoncátlan,izgága,agressziv.
Sajnos,megesett -szomszédoktól tudtam meg,Kisrita soha nem árulta volna el-
hogy Timike megverte a nála négy évvel idősebb nővérét! Teljesen tisztában volt
vele,hogy Kisrita nem árulkodik,ezért egyre inkább kezdett a fejére nőni. Norbi
elővette az ilyen és hasonló dolgaiért,megszidta,büntetést helyezett kilátásba.
Megvont tv-nézés,és hasonló fajsúlyú szankciók voltak ezek,de nekem rosszul esett.
Azzal együtt bántott a dolog,hogy tudtam,igaza van Norbinak,de mégiscsak...nem
az ő gyerekei. Sokáig sikerült magamba fojtani ellenérzéseimet,mégha sejtettem
is,hogy egyszer előtörnek.
Egy idő után rendszeressé vált hétvégenként Norbi édesanyjánál való délutáni lá-
togatás,gyerekekkel együtt. Norbi öccse két kisgyermekével és nejével már ebédre
ott voltak,mi gyakrabban csak délután mentünk. Igy szólt a meghívás...ami tulajdon-
képpen nem is volt baj,de valahol megkülönböztetés: ők házasok,közös gyermekeik
vannak,ezzel szemben mi...Norbi próbálta elsimitani a dolgot azzal,hogy imádja a
főztömet,amit valóban nagyon szeretett,és ugyis nehezen viseli az elkényeztetett
unokák nyafogását.Valóban,gyakorlatilag a szavunkat sem értettük sokszor a gye-
rekvisitástól, hangoskodástól,ami sem a szülőket,sem a nagyit nem zavarta,egy-
szerüen túlkiabálták őket. Ebből következett a menetrendszerű viselkedésünk ki-
alakulása: én a kislányaimmal félrehúzódva játszottunk valamivel,csendesen,ami
persze nem sokáig tartott, mert bizony kedvenc kisfiú unoka,egy-kettő elvette az
enyémektől amivel az éppen játszott,vagy nézegetett,igaz,azzal a lendülettel félre
is hajitotta...csak elvenni akarta,nem játszani vele.És tehette,mert ezért senki nem
szólt rá. Nem csoda hát,ha nem szívesen indultunk a már szinte kötelező vizitre,
ahol minden percben éreztették velünk: én és gyerekeim nem tartoznak a csa-
ládba...Norbi jól érezte magát,mikor végre kitört belőlem a panasz,nagyot nézett
hogy tényleg...de ő észre sem vette, illetve dehogynem. Nahát. Őszintén megdöbbent
saját magán is,hogy ő a nagy beszélgetések,kártyázások,filmnézések közepette nem
figyelt erre fel. Őt általában a sógornője harsány kiabálása,éles hangú gyakori kacaja,
folyamatos belebeszélése a filmek alatt idegesitette fel,az kötötte le.
Előre tartottam a közelgő látogatástól,de erősnek akartam látszani,hiszen éreztem:
ez is része Norbi édesanyja "hadviselésének" . Arra azonban ő sem számitott,hogy
erre már Norbi is felkészült. Észrevétlenül,de sasszemmel figyelte a gyerekeimre tett
tett megjegyzéseket,de kivárt...és eljött a pillanat: a kedvenc unoka szokásához híven
sorra szedte el az enyémektől amihez csak hozzáértek..dobta félre,s kihívóan
figyelte,mi következik. Meglepetésére változott a forgatókönyv...Norbi ugyanis olyan
hangerővel kiáltott rá,hogy még a sógornőnek is torkán akad visitós kacaja! A nagyi
pedig elképedve meredt fiára,arckifejezésében minden benne volt:hogyhogy nem a
saját családjába tartozó gyereket pártolja...ezekkel szemben?! Norbi most látta meg
először édesanyja igazi érzéseit az eddigi udvariaskodás mögött...most látta meg,
valójában hova is kíván engem mindkét gyerekemmel együtt! Norbi szembefordult vele
is,szinte felelősségre vonta,hogyhogy nem látja,mit művel az unokája azzal a gye-
rekkel,aki mukkani sem mer, ugyanis érzi,hogy idegenként bánnak vele?! Ő bizalom-
mal hozott ide minket,de ha ennyire nyílt a megkülönböztetés,akkor meg is lehet ezt
szüntetni,kiabálta. Kiabálta,mert egyszerre támadtak rá: anyja,öccse,sógornője,fel-
háborodva estek neki.
Norbi -akinek alaptermészete elég hirtelen volt,ideges,érzékeny- ránk szólt:öltözzünk,
megyünk haza.
