Rettenetes zavarba jöttem.Norbi még mindig átölelve tartott,olyan mélyen

kutatóan nézve  a szemembe,hogy talán meg is értette: ez túl gyors volt

nekem.

-Nézd meg a gyerekeket- suttogta,-aztán beszélgessünk kicsit...gyere át

hozzám-kérlelt halkan.

Kábult állapotban tettem,amit kért.A gyerekek mélyen aludtak,szinte tanácskérő-

en néztem  álomtól kipirult arcocskájukat.Aztán...igen,aztán visszamentem az

ajtóban várakozó Norbihoz. Kézenfogva vezetett be a lakásába,mely pontosan

szemben volt az enyémmel. Valóban ki volt pakolva, a felesége mindent vitt.

De egy ágy volt benne....leültünk a szélére,akadozva induló beszélgetésünk egy-

re gördülékenyebbé vált.Én már eddig is sok mindent tudtam róla.róluk,családjáról,

ő viszont érdeklődve faggatott az "előző" életemről.Nagyon kivonatosra fogtam,

de mégis mindent megértett belőle:nem szerelmi házasság volt,amiből szabadultam.

Halkan meséltem,hiszen a falunk közös volt:túloldalán aludtak a kislányaim.Ez a 

félhomálybeli,meghitt nyitottság hamarosan olyan érzést keltett bennem,mintha

minden titkomat rábizhatnám...titikom pedig nem volt. Akaraterőm sem már,ahogy

magához húzott,szenvedélyesen csókolt,és ami azután történt velünk,arról azt hit-

tem,hogy a Földön kivül járunk...amikor kifulladva,magamhoz tértem,zokogásban

törtem ki.Norbi megrémülve érdeklődött mi a bajom?! Nem is tudtam elmondani neki,

olyan gátakat szabaditott fel bennem,olyan boldogság öntött el,ettől kellett sírnom.

Ezen az éjszakán,huszonötévesen tudtam meg,mi is a szeretkezés...mi az az együttlét,

amiben két ember fenntartás nélkül oldódik fel. Elképzelhetetlen élményt nyújtott ne-

kem,amin saját maga is megdöbbent: én eddig nem is ismertem az ezzel járó örö-

möt?! Két gyermekem van már,közel tízévi házasság után?!

Valójában akkor lettem asszony, valóságos nő. Norbi vezetett rá miből vagyok,és mire

vagyok képes:mit tudok adni és kapni. Én tudom,létezik ilyen: villámcsapásszerüen

szerelmessé válni. Mert az történt velem.

Hajnalban mentem át a lakásomba,úgy,hogy az már nem is én voltam. Kicserélődtek

a sejtjeim,az idegeim,ez már egy másik nő volt. Olyan,aki a föld fölött lebegve közle-

kedett,a boldogság telitette lelkével,az eddig csak álmodott,most  megismert szerelem

hatalmas erejével.

Éppen annyi időm maradt,hogy rendbe szedjem magam,készitsek reggelit a gyerekeknek,

és indultunk oviba,iskolába,és dolgozni.

Gyönyörű nyárejeli reggel volt...illatos,sokat igérő,élettel,boldogsággal teli.

Munkahelyemen nem ismertek rám:ragyogtam. Semmi nem volt nehéz,kettő helyett

is dolgoztam,de minden adandó percben már álmodoztam is...nem tudtam nem Rá

gondolni.Egyszer messzinek tűnt,hogy eljön az este és láthatom,másszor pedig el-

fogott a rémület: és ha Ő nem igy érez?! Hullámzó érzéseimet rendre felülírta az

a mosoly,az az érintés...minden,amiben részem volt,mind,mind azt üzente: Ő is igy

van velem,ez bizony nem egyéjszakás kaland volt.Lesz folytatása,mert erre kellett

várnom,hogy a sors segitsen egymásra találni.

Minden könnyűnek,megoldhatónak tűnt,ha felmerült bennem valamilyen kétség,

szinte "önvédelemből" seperte félre a mámoros hangulat.

Délután a gyerekekért indulva,már nem voltam annyira  magabiztos. Ki tudja...

ha elmondta valakinek,és az lebeszéli a kialakuló kapcsolatunkról? Ha ő maga riad

vissza ,mert hát mégiscsak kétgyermekes anyuka vagyok...és ha vissza jön a felesége?!

Egyre vadabb kérdések ejtettek kétségbe,ráadásul még otthon sem volt. Szerencsére

nekem a gyerekek ellátása feladatot adott,de fél füllel a folyosói hangokra figyeltem.

Vártam Őt...