Márpedig én tudom,milyen az éhezés...ez pedig már-már emberszámba is

elmegy,ahogy álldogált a küszöbön.Kezében a lakbérlista,de szemét nem veszi

le az asztalon tálban illatozó gombapaprikásról...zavarba jöttem.

Mit kell ilyenkor csinálni? Nem tehetek úgy,mintha nem látnám.Akkor? Megkínáljam?

És ha megsértődik? Na,mindegy,döntöttem:

-Magának is jut egy tányér vacsora...ha gondolja üljön le közénk,de át is viheti

magukhoz.-kínáltam végül.

-Magunkhoz.Hát egyedül vagyok.Most már.Annyira,hogy még bútorom se maradt,

egy ágyon és fotelen kivül.A nejem családja mindent elvitt.De ez nem is baj...viszont

isteni illata van a vacsorának,inkább leülnék...ha tényleg kapok.- nézett rám várakozóan.

-Sajnálom,ami magukkal történt-mondtam tálalás közben.

-Én nem...-valósággal tömte magába az ételt.-Ugyanis ,igy még embert nem vertek

át.Valamit érezhettem,.mert kettőnk közül inkább ő akarta a házasságot,a szülei meg

valósággal kizsarolták,mikor együtt kaptak minket.Érdekes...mindenki, az anyám,a

barátaim,mindenki ellenezte,ki finoman,ki szókimondva.Én meg...gyenge voltam.Jobb

is igy,hogy elment,csakhogy mindent elvitt,olyat is,ami az enyém volt.És ami mind-

kettőnké volt,készpénz,ilyesmi.. Amim maradt, az,ami rajtam van.Szerencsére jól 

fizető munkahelyem van,de msot még kajára sem bőven futja.Anyám hív mindennap,

menjek vacsorázni,de azt mondom neki,hogy ellátom magam.Nem akarom hallgatni,hogy

ő megmondta.-ömlött belőle a szó,csak bámultam. Már a második adagnál

tartott,mégpedig  úgy,hogy a tálban maradt vacsorát tálastól kérte,kár kiszedni,mondta,

ha már más ugysem kér.

A gyerekek kuncogtak,tetszett nekik a szomszéd bácsi étvágya,barátságos hangja,

Illedelmesen megköszönte a vacsorát,zavartan toporgott,indulni készült. Kérdezte,mivel

hálálhatná meg..semmivel,mondtam,szívesen láttuk vendégül. Megyek,hivatkozott a lak-

bérbeszedésre,megyek...és elment.

Elgondolkodtam rajta.Jóképű ,fess fiatalember,jobbat érdemelt volna,mint ilyen

átverést.Láthatóan nem hiányzik neki az exe,mert ebből válás lesz,mint mondta.

Talál magának megfelelőt,zártam le a dolgot,és rendet raktam a konyhában,miközben

melegitettem a vizet a gyerekeknek az esti mosakodáshoz.Bizony ám,se meleg vizünk,

se fürdőszobánk nem volt...hely lett volna rá,de pénz...az nem.Nagy lavórban mosakod-

tunk,egymás után,nem ezen múlott a tisztaság nálunk.

Lefektettem a gyerekeket,magamat is rendbe tettem,kicsit leültem kifújni magam.

Halk kopogást hallottam.Kérdésemre,hogy ki az,a szomszéd válaszolt.

- Elnézést,de csak egy pillanatra,ha nincs túl késő-kért bebocsátást.

-Hát,magam sem tudom..-lepődtem meg,és ki nyitottam az ajtót.

Kezében egy üveg minőségi borral lépett be.

-Úgy éreztem,a finom vacsorát valahogy mégis meg kell köszönöm.Vegye úgy,hogy

ezzel járultam hozzá- nézett a szemembe.

Tökéletesen sikerült zavarba hoznia,már megint ma este,gondoltam.

-Akkor ezt most ki kellene nyitni?-kérdeztem,De ő már nyitotta is,dugóhúzóval érkezett.

-Látom,mégsem vittek el mindent...-kajánkodtam,mert valahogy érdekesen jókedvem

lett.

-Mert ez a mosatlan között volt,és azokat itt hagyták...- mosolygott vissza csibészesen.

Kitöltötte az italt, felemelve a poharat,köszörülte a torkát:

-Nekem olyan furcsa ...mindketten fiatalok vagyunk.Tudom,hogy nem illendő,de nem

tegeződhetnénk? Ugyis...-harapta el hirtelen a szót.

-Úgyis...mit?-kérdeztem,és valahogy tudtam is a választ.

-Hát,úgyis gyakran találkozunk, ..hm.merthogy itt lakom a szomszédban- mondta,de

ez már közös nevetésbe fulladt.Mert,mintha ez újság lett volna...

Beszélgetésünk főleg ránk korlátozódott:hogyan,mikor kerültünk ide,mi történt,hol

dolgozom,ilyesmik. Nagyon "kivonatosan" és röviden válaszolgattam,nem szívesen

idéztem fel ezen a kellemes estén a nem túl régi bántásokat,megaláztatásokat.

Norbi -kérte ,hogy így hívjam-  észre is vette ezt, és magáról kezdett beszélni,gyak-

ran megnevetettve történeteivel.

Idejét nem tudom,mikor nevettem ennyit! Kuporogtunk a konyhai hokedliken,és jól

éreztük magunkat.Mivel mindketten dolgozni mentünk másnap,hamarosan jó éj-

szakát kivánva egymásnak elbúcsuztunk.

Milyen váratlanul érkezett ez a kellemes este...hát ilyen a normális élet,gondoltam,

máris elnyomott az álom.