Valahonnan homályosan felmerült ugyan bennem,hogy vajon majd később,a

gyerekek nem fognak- e ezért szemrehányást tenni nekem? Csakhát a jelen,a

mostani életünket kell megoldani,élni,és erre kell koncentrálni az erőmet.Túl

gyorsan zajlottak az események,korántsem voltam még túl a megpróbáltatá-

sokon,nem dolgoztam még fel semmit.És a gyerekek sem,erről is gondoskodni kell.

Értelmes,tartalmas elfoglaltságot,kikapcsolódást,nyugalmat,biztonságot adni

nekik. Minden erőm erre kell! Ezzel a gondolattal vetettem el azt a halk hangot,

aki figyelmeztetett...

Éltem az elvált asszonyok életét...de mintha mindez a homlokomra lett volna írva:

észre kellett vennem,másként  néznek rám a kollégák, az utcán is,bárhol. Honnan érzik

ezt meg a férfiak?! Pedig semmit sem akartam kevésbé,mint férfit tudni magam körül!

Időközben a szembe szomszédlakás megüresedett,majd rövid idő múlva fiatal pár köl-

tözött be.Örültem magamban a szomszédságnak,mert az üres lakás tudta nem töltött

el nagy bizalommal. Sajnos,nem sokáig. Beköltözésük utáni hétvégén lakásavatás cimén

hatalmas bulit csaptak. A szomszédos falon át szinte lüktetni láttam a zenét,tisztán

kivehető volt egymás túlkiabálása,a szinte percenként nyiló-csukódó ajtó,ablak,ahogy

a dohányfüstöt szellőztették,ki-be jártak...a gyerekek is nyugtalanul forgolódtak,én 

viszont hajnalig egy percet sem tudtam aludni.  Erővel nyugtatgattam amgam,hogy

ezt el kell tudni viselni,egyszer van ilyen,na bumm! Elszenderedtem.

Kora reggel megszokásból ébredtem,indultam a kis maszek boltba tejért.Teljes lendü-

lettel toccsantam bele egy "méretes" hányadékba a közös folyosón. Nálam most telt

be a pohár.

Felkopogtam a szomszédokat,és elég keresetlen szavakkal adtam tudtukra az egész

éjszakai hajcihőt,és az összemocskolt folyosót is. Nem akarok cseberből vederbe

mondtam,most szabadultam meg egy részeges állattól,a gyerekek se heverték még ki.

Sűrű elnézést kérve igértek mindent,és már kezdte is a férfi a feltakaritást,aki ráadásul

házmesteri minőségben kapta meg ezt a lakást..a rendre kellene vigyáznia,közöltem

vele..

Utólag kicsit bántam is,hogy ennyire kikeltem magamból,de az idegeim sem voltak 

még rendben...magyaráztam meg magamnak. 

Nem sokáig tartott a nyugalom. Egyre gyakrabban hallattszott át a házastársi

perpatvar,ajtócsapkodás,a fiatalasszony fület sértő rikácsoló kiabálása órákon át... 

mig csak a párja el nem rohant hazulról. Jól nézünk ki...gondoltam,csak-csak

megbékélnek egymással,és helyre áll a nyugalom.

Egyik este a hangos összecsapás  és a férj elrohanása után bekopogott a fiatalasszony.

Körülbelül 6-7 évnyi korkülönbséget saccoltam magunk között,dehát én kétgyermekes

családanyaként idősebbnek éreztem magam ennél.Valószinüleg ő is igy gondolta,mert

sirva-kiabálva panaszolta el,milyen rosszul élnek,hogy őt hibáztatja a férje azért,mert

beteg...Most derült ki ugyanis,hogy ez a házasság inkább az édesanyja munkálkodása 

folytán jött létre,éppen csak hogy őt kiengedték a pszichiátriáról.

Honnan?! döbbentem meg. Hát onnan,mert  őt évek óta kezelik ,mert nagyon "ideges"

és sokszor nem bír magával,nem is tudja mit tesz olykor... el is szokott csavarogni,

,ismerkedni.a férje most tudta meg, mert elárulta a barátja,hogy pár nappal ezelőtt is

nem a keresztanyjánál aludt,amit "beadott" ujdonsült párjának,hanem vele.Most aztán

 teljesen ki van készülve.

Ezen bizony még én sem csodálkoztam. Nincs három hete,hogy összeházasodtak...máris

máshol alszik az ifjú asszony.Nem tudtam mit mondani sem neki,sajnáltam is szegény

fejét,dehát nekem ehhez semmi közöm,ötletem sem volt egyébként sem.Távozása után

soakt gondolkodtam,mennyi baj, mennyi tragédia van a nagyvilágon,mindenki meg van

győződve arról,az övé a legnagyobb.A saját kereszt cipelése a legnehezebb...még oylan

fiatalok,most szerencse,hogy gyerek még nincs.Majdcsak megoldják valahogy.

Nohát,pár nap múlva a férfi édesanyja személyében "kezdődött" a megoldás:hatalmas

kiabálás,egymás felelősségrevonása,mert az anyós úgy érezte -gyerekes anyaként

úgy éreztem,joggal- hogy kelepcébe csalták a fiát.Skizofrén betegséget eltitkolni,mert

mint kiderült.erről volt szó,súlyos dolog.Csakhogy megérkezett a másik anya is,és ami

jött ezután ,hát az volt a pokol.Kora este lévén,fogtam a két gyereket,és elmentünk

sétálni,nézelődni a városba,ne hallgassák a cirkuszt.

Mert cirkusz volt minden szinten.József élt a láthatási jogával,jött a gyerekekért,ilyen-

kor szimatolt,leskelődött,mint kiderült a gyerekeket faggatta is rólam,de legalább vissza-

hozta nagyjából időben őket.  Egy darabig.Előfordult,hogy a munkahelyére vitte be őket,

mert dolgoznia kellett,akkor már a városban keritett munkát. A gyerekek

unatkoztak,nyűgöskodtek,akkor leszidta őket, érthető volt,hogy legközelebb nem akar-

tak menni.Ebből vitáink lettek Józseffel,kilátásba helyeztem,jelzem a biróságnak,ha nem

megfelelően látja el,és gondoskodik a gyerekekről a vele töltött időben. Ekkortól szabaddá

tette magát,de még nagyobb lett a probléma: Timike elszólta magát,mon dván,"milyen

rossz annyit álldigálni,vagy a földön ülni ,mig apu mindig megiszik mindent" Józsefet

kérdőre vontam,akkor már világossá vált:kocsmába viszi a kislányokat,mert ahhoz volt 

a legtöbb kedve..mászkálni nem,mondta,elég fáradt ő hétvégére,az albérlebe meg nem

viheti őket. Egy mesemozi,egy bábszinház,eszébe sem jutott. Nagyon kínkeservesen

történtek ezek a láthatások,de Kisrita soha nem mondott el semmit,kitért ha kérdeztem

is,Timike viszont kérdés nélkül is előadott mindent.Időnként a valamelyik gyerek

betegsége miatt nem mentek,mert egyik a msáik nélkül nem volt hajlandó,már féltem

előre,ahogy közeledett a láthatási idő.Olykor nagy volt a boldogság, ha nem jött értük

József.Mert megtete ,nem is egyszer,hogy felöltözve,i ndulásra készen várták a gyere-

kek,és egyszerüen nem jött.Nem is szólt előre sem. Vártuk egy darabig ilyenkor,aztán el-

mentünk mi, és volt egy kellemes, jó napunk.

Egyik nap bútorszállitókkal találkoztam az udvarban: a szomszéd asszonyka szülei pakol-

ták ki a lakást,de alaposan. ..mi lesz itt,megint gondoltam.Nem lett semmi.

A szomszéd hazatérve káromkodott egy cifrát és elrohant hazulról.Nem is láttuk egy

darabig.

Amikor megjelent,a lakbért beszedni és takaritani,keservesen nézett ki.Éppen

vacsoráztunk,gombapaprikást nokedlivel.Állt a nyitott ajtóban és láthatóan nyeldekelt...

Ki volt éhezve,az látszott.