Nagyon lefoglaltak az új otthon, a gyerekek beilleszkedésének segitése, a munkahely

gondjai,tennivalói. Ennek köszönhetően viszonylag hamar teltek a napok,tarkítva József

egy újabb késő éjszakai "ablakos" látogatásával.A diszkrétnek mondható kopogtatás

miatt rá éppen nem gondoltam volna,de kikukucskálva a hajam is égnek állt:József

feje vérbeborultan,fél szemére hatalmas monoklival nézett velem szembe az utcai

világitásnál.Látszott rajta,hogy ittas,de mégis halkan kért tőlem

segitséget,mondta,nagyon rossszul van.Nem tagadhattam meg,főként,hogy a gyerekek

is felébredtek,és bennük a szánalom is:"szegény apu,segitsünk,anyuci!" kérleltek...

nekik még tiszta volt a lelkük,bennük volt szánalom.Nem úgy,mint ebben az emberben,

aki őket,pici gyerekeket sem szánt,nem hogy engem...óhatatlanul futott ez át a fejemen,

de már nyitottam is ki az ajtót.A konyhában ültettem le,próbáltam ellátni a sebét,ahhoz 

pedig le kellett mosnom a rászáradt vért. Megtettem.Annyit árult el csak,hogy ahol 

múlatta az időt,azon a szórakozóhelyen kifigyelték,és kicsalva megtámadták a pénzéért.

Alaposan helyben is hagyták,aléltan maradt magára pénz nélkül,nagy nehezen tudott

idáig is eljönni. Emberileg nagyon sajnáltam,rendesen elláttam,a főleg zúzott sebeket,

de kijelentettem: el kell mennie,itt nem maradhat.Legjobb lesz az ügyeletre

mennie,adtam valami pénzt neki ,egyébként láthatóan jobban is lett egy erős kávéval

kínáltam meg.

Nem ellenkezett,tudomásul vette,amit kértem,elment. Néhány nap múlva a birósági

tárgyaláson találkoztunk,még látszottak nyomai a sérüléseknek.A válásba simán bele-

ment,de meglepetésemre a vagyon megosztást másként akarta.Gyakorlatilag úgy,hogy

ne adjon semmit abból,amiért én is dolgoztam,ápoltam az édesapját,neveltem fel,

hizlaltam meg a sok jószágot,az abból kapott jövedelem jelentős volt,aztán pedig munka-

mellett tettem mindezt. A biró megegyezést javasolt,peren kivül,és a válást ugyan

kimondta megállapitotta a gyermektartásdijat, a kéthetenkénti láthatástviszont új-

ra  elnapolta a tárgyalást  a vagyonmegosztás miatt .Ügyvédnőm biztatott,nem lesz

baj,minden  közös,meg kell egyeznünk.

József odalépett hozzám a folyosón és közölte:

- Amit ott dolgoztál, azt magatokért is tetted,vedd úgy,hogy azzal ki lettél fizetve.

 Nem egyezkedek,ha eladom a házat,lehet,hogy valamit adok,lehet,hogy nem.Elvégre

otthagytál mindent,elhagytál,hát mit vársz?!- és már el is lépett mellőlem.

Hajaj.Hát nem vártam én már semmit sem.Hiába próbált lelkemre beszélni az ügyvédnő,

nem érdekelt engem semmi .A  házasságfelbontó végzést rövidesen megkapom,meg-

szabadulunk ettől az embertől,végül is,ezt akartam! Mikor megszöktünk,ezzel is számol-

nom kellett,hogy semmi sem kell onnan,csak a gyerekek.Ők pedig megvannak. Velem

vannak! Otthonunk van,munkám van,mi is kell még?! Lehet,harcolnom kellett volna

a vagyonért,az is lehet,hogy el kellett volna keserednem József hamisságán,de mégsem

igy történt.Sőt! Egyre jobban éreztem magam,egyre jobbb kedvem lett,felszabadultnak

szabadnak kezdtem érezni magam! Nem baj,ha magának tartja... a boldogság mégis

nálam van!

Ez az életérzés mondatta velem az ügyvédnőnek,hogy ne harcoljon,ne követeljen a

következő tárgyaláson. Le fogok mondani róla,nem érdekel.Igaz,felvilágositott,az nem

igy működik,ugyanis a gyerekek érdekeiről is szó van,azt is védeni kell! Tehát,mégis

meg kell osztani amink van...talán két hét sem telt el,néhány tízezer forintot kap-

tam, postai értesitőn.  Feladó József volt,néhány szó a közleményben: "elúszott minden,

ennyit adok."

Vegyes érzelmekkel indultam az újabb tárgyalásra,nemigen értettem semmit. Ez volt

az a hely,ahol aztán József előadta magát: kiderült,hogy hosszú hónapok óta a városban

él,albérletben,közben eladósodott,mivel minden áldott este inni ment,a szórakozóhelyek

pedig nem azonos árakkal dolgoznak,mint a "hazai",megszokott kocsmái,na meg

barátokra is szert akart tenni,ismerkedett,az meg sokba került,egyszóval oly mértékben

eladósodott,hogy mélyen áron alul elkótyavetyélte a házat,és mindent,alig maradt valami

pénze,mert a haverok kiszedtek belőle mindent,sőt, egyik éjjel a villamossinre fektették

ha nem adja oda az összes pénzét.Ugyanis magánál hordta...még szerencse,-adta a

nagylelkűt- hogy nekünk előzőleg küldött egy kis pénzt,mert többet nem is tud adni.A

gyerektartást fizeti,de mást nem...

A biró hangot adott kételkedésének,és felhivta figyelmemet arra,hogy perelhetem Jó-

zsefet az elmaradt kifizetés miatt. Nyilatkozatot tettem nyomban: nem kivánom perelni,

nem kérek semmit,a gyerekeim ugynevezett jussát pedig nem tudom perrel

megszerezni,mert arra sem pénzem,sem erőm nincs.,Márpedig az erőmre szükségem

van,mivel én tartom el,nevelem őket,másra nem számithatnak.Egy ilyen apára pedig,

aki most is bizonyitotta mentalitását,végképp nem.

Ebben maradtunk.Büszkén ,erkölcsi győztesen hagytam el az épületet,mégha anyagilag

szegényen ,szegényebben is. Csak békességet végre,nyugalmat,azt akartam,az

számitott.