Ettől egyértelműbb életre törő fenyegetést már nem is lehetne megfogalmazni.
Fel kell hát készülni mindenre,minden órában,minden percben. Valami nagyon
megkeményedett bennem,ott a lelkem mélyén.Harcolni kell,addig is folyton és
mindenre felkészülten,mig a jog nem biztosit számunkra védelmet.Márpedig az
időbe fog telni.Addig is dolgozni,gyerekeket ellátni,valahogyan élnünk kell.
Hát élni fogunk! Nem lehet hagyni,hogy zsaroljon bennünket!
Rendhagyó hetek,hónapok következtek.Kiskéssel a zsebemben jártam dolgozni,vásá-
rolni,úgy hoztam-vittem a gyerekeket is...ki is lukasztotta a zsebemet,kilógott...
mire észrevettem. Többször történt,hogy hirtelen elém lépett a járdán a saroknál,
de csak bámult rám,és ujjával fenyegetett. Valahogyan megszerezte munkahelyi
telefonomat,gyakran felhívott,ismételgetve,-de mintha gyengülőben lett volna-
fenyegetéseit.Ahogy ő gyengült,úgy erősödtem én. Már vissza mertem szólni
a telefonban,felszólitva,fejezze be,mert megfigyelést fogok kérni a készülékre.
Nem igazán tudtam,.hogy megy az ilyesmi,de feltételeztem,hogy ő sem ismeri...
tehát el fogja hinni. Egyre ritkábbak lettek a hívások.
Ezért is történhetett,hogy óvatlanabbá váltam.Az udvarra néző folyosó ajtót
mindig kulcsra zártam, a lakás ajtót szintén,.sőt beláncolva, az utcára néző nagy-
ablakot rács védte,de csak akkor szellőztettem,ha ott is voltam a szobában.Nehogy
bárki,nem csak Józsefre gondolva,bedobjon valamit az utcán menve,szuterén lakásról
lévén szó,akár nem is szándékosan be,csak egyszerűen eldob egy cigarettát...
kigyulladhat a lakás! Egyik este különös sutyorgást hallottam a konyhában tartozkodva,
a szoba felől.Figyelni kezdtem. Kisrita hangja félsuttogásba csendesitve mondta: "nem
merem kinyitni,apu" férfihang elmosódottan,talán arra biztatva,csak mondani akar
valamit...nagy baj nem lehet,gondoltam,bejönni nem tud,de mit akarhat?! Mégis
kinyitották az ablakot a gyerekek,belesve láttam,éppen csakhogy...egy picit. Hallottam
József könyörgő hangját,ahogy a gyerekek lelkére akart hatni: hiányoznak neki,talál-
kozni szeretne velük,kérte őket,beszéljenek engem rá,hogy idejöhessen közzénk.Hal-
lottam Timike hangját is,ahogy szégyenlősen mondta:" de én nem akarom,
apu..annyiszor bántottál bennünket..ne gyere ide,menjél haza,hozzád"
Megelégeltem az alkudozást,beléptem a szobába,József meglepődésében elfelejtett
elugrani az ablaktól.Szembenéztünk egymással.
-Tudod,hogy ezzel súlyosbitod a helyzetedet?! Nem elég,hogy követsz,leskelődsz ,
telefonálgatsz,újból az otthonunkban zaklatsz minket? Menj el,mert rendőrt hívok!-
erőteljes,határozott hangom meglepte.
-Nem akarok én semmit.Csak gondoltam,hátha változtál,hátha kibékülünk- csendesen
beszélt.
-Menj el. Ennyire ostobán felnőtt ember nem viselkedhet.Kész,vége,ne ronts tovább
amit már elkezdtél- ezzel becsuktam az ablakot, elhúzva függönyt is.Hivtam a gye-
rekeket vacsorázni,és másról kezdtem beszélni.Annyit azért elm ondtam nekik,nem
szabad máskor kinyitni az ablakot sem az aojuknak,sem senki,de senki másnak sem,mert
veszélyes lehet!Ezt részletesen megtárgyaltuk,és ők meg is értették.
Rövidesen hivott József telefonon,elm ondta,hogy hirdeti a házat,eladja,a
bútorokat,jószágok nagy részét már sikerült,majd elszámolunk,ő ugyanis idézést kapott
a tárgyalásra. Meglepődtem,mert én még nem. Igérte,majd fog hivni a tárgyalási nap
előtt,hátha van valami megbeszélni valónk...
Munka után engem is várt az értesités a hivatalos levélről.Hála Istennek,gondoltam,
alig tíz nap,és végre! József is kezd észretérni,vagy csak úgy mutatja magát a tárgyalás
előtt? Ki fog derülni...izgatottan számoltam a napokat,és végre eljött. Telefon nem
érkezett,amit nem is bántam.
A bírósági folyosón megláttam Józsefet egy férfival,az ügyvédje volt.Felém biccentett,
majd látva,hogy megérkezik az ügyvédnőm is,odasétált hozzánk.
-Üdvözlöm,kollegina! Jónapot,hölgyem.Nem gondolta meg magát,válunk?-
kedélyeskedett.
-Hát,hogy maga mit csinál,nem tudom,de én igen,válok- feleltem mosolyogva.
Több beszédre idő sem volt,szólitottak bennünket.
Sajnos,csalódnom kellett: ez csupán a "békéltető" tárgyalás volt,semmi más.
Mivel ragaszkodtam a szándékomhoz,Józsefet pedig ügyvédje sajnáltatni próbálta,
a biró elnapolta a tárgyalást,de csupán harminc napra.
Óh,semmi az,gondoltam,az elmúlt tíz évhez képest!
