Minden ízemben reszketve keltem fel.A gyerekek érezték  rajtam a feszültséget,

csendben készülődtek a reggelihez.József szinte magabiztosnak látszott,elképzelni

nem tudtam miféle "meglepetésre,feltétel szabásra" készül.Igyekeztem nyugodtnak

mutatközni,könnyed hangot megütni,hogy éreztessem: nem olyan nagy dolog az, amire

készülünk,viszont jó irányban változhat tőle az életünk,ezt a reggeli mellé el is mondtam

Józsefnek.Ez igy volt igaz,ezt reméltem ettől a naptól,dehogy hogyan lesz ez kivite-

lezve,arról fogalmam nem volt...csak az ügyvédnőben bíztam.

Elindultunk,egymás mellett,ahogy mostanában már nemigen.Csevegő hangon hívtam

fel a figyelmét a város egy-egy nevezetességére,hiszen ő nem nagyon ismerte.

Nyugtalanított ugyan az a mosolyféle,ami  szája szögletében bujkált...tényleg készül

valamire,de hálistennek,közeledtünk,odaértünk.

Az ügyvédnő jó megjelenésű,határozott stílusú erélyes nő volt.Velem csupán kezet

fogott,mintha már ismernénk egymást,Józsefnek bemutatkozott,ahogy láttam jó erős

kézszoritással.Hellyel kínált bennünket ,kérte az okmányokat,átfutotta,egyeztette,

és már tette is elénk az előre elkészitett,az aláirás oldalhoz hajtogatott paksamétát.

Egyfolytában beszélt,főleg Józsefhez,így kötve le a figyelmét,kérdezgette,amire ,ugye

válaszolni,figyelni kellett.Közben mutatta,hol irjuk alá,lapozott.József egyszer kérdezte 

csupán,hogy ez mi,a válasz rövid,és határozott volt: "meghatalmazás ,amit több helyre

szükséges továbbitanom,ezért több helyen,több formában is alá kell irniuk mindkettő-

jüknek,aztán rátérünk a jövetelük konkrét céljára." József megnyugodva írta alá a

számtalan példányt,különböző iratokon. Az utolsónál szinte elkapta előle az

ügyvédnő,megkerülve az asztalát,ő is leült,rendezgetve a papirokat.

-Sajnos,van egy kis gondom,de Önnek a szakmája kisegit minket- nézett rám-

ugyanis ma nincs gépíróm, és a válókeresetet Önnek kellene legépelnie,majd én diktá-

lom,rövid és egyszerű lesz,hála a közös megegyezésnek-közölte velünk  a legnagyobb lelki

nyugalommal.József felhördült:

-Miről beszél maga?! Milyen közös válás? Én nem válok,nem azért jöttem!-ugrott fel.

-Dehogynem. Most irta alá több példányban is a következőket: közös megegyezéssel,

vagyonmegosztással, a gyermekek anyánál történő elhelyezéséhez való beleegyező

nyilatkozattal.Mindjárt adok majd egy példányt is...- lapozgatott tovább,fel sem nézve

a habzó szájú Józsefre.

-Ilyen nincs.Hát nem erről volt szó...szerződésről,megegyezésről volt szó..-nézett

maga elé.

-Úgy is mondhatjuk,kérem. valójában tényleg az.Mégpedig közös. A bíróságon persze

visszavonhatja, akkor tovább tart majd a herce-hurca,de Önnek mától kezdve nincs

keresnivalója a felesége és a gyerekek körül,egészen addig,míg a bíróság esetleg helyt

ad a visszavonásnak.Ha visszavonja...bár nem ajánlom,a maga érdekében.Akkor ugyanis

az okok feltárásával folyik majd a válóper,és bizony maga épp elég okot adott arra,

hogy a felesége ragaszkodjon a váláshoz.Igaz?!- szinte halk,nyugodt hangon beszélt

Józsefhez,mint aki hipnotizálja.Ő pedig ugy is viselkedik,mint aki kábulatba esett.

-Nos,akkor tessék átülni a géphez,gyorsan végzünk-fordult hozzám.

Valóban gyors volt,pillanatok alatt lediktálta azt a keresetet,amit már előzőleg kellett

volna legépelniük,dehát én csak most jöttem be.Ez szükséges volt a már aláirt,és

előzőleg általa megfogalmazott közös kereseti kérelemhez,mondta

Nemcsak József,én sem értettem szinte már semmiből semmit.Az is igaz,annyira ideges

voltam,hogy szinte távolról hallottam mindent,zúgott a fejem,szédülés kerülgetett,és 

közben ámuldoztam az ügyvédnő találékonyságán.Pedig még nem tudtam,mennyire profi

módon ad nekem egérutat,sejtve,hogy jobb lesz nem együtt elengedni minket...

József a dühtől vöröslő arccal próbált fenyegetőzni,amit érdeklődő arccal hallgatott

az ügyvédnő,majd hozzám  fordult.

-Tessék,ez az Ön példánya.Majd hívjon a megadott számon.El is búcsúzom Öntől,mert

úgy látom a kedves exférjével van  még megbeszélnivalónk- kacsintott rám kézfogás

közben,fejével intve,menjek gyorsan.

Nem kellett biztatni.Mint a rakéta,lőttem ki magam,csíptem el az első taxit,mintha

életemben mindig ezt tettem volna,száguldottunk hazáig.Még a kisboltba is berohantam

a sarkon,hogy vegyek gyorsan ennivalót,kenyeret,egyebet,mert hétfő reggelig nemigen

lesz alkalmam kimozdulni a lakásból...Berohanva a kapun, a szomszéd bácsiba ütköztem,

aki megütközve bámult rám:

-Mi történt magával, kedves? Biztos az a vadállat férje,ugye...? Halljuk ám,ahogy

ordit,mért nem dobja már ki?!- érdeklődőtt.

-Most fogom azt tenni,János bácsi.Meg is kérem,ha hazajön,és hallják a

cirkuszolását,hívja is ki a rendőröket,ki tudja mire készül,nagyon be van indulva,és

megint ittas lesz.Akkor talán nyugtunk lesz,de rohanok is,kérem,tegye meg,telefonál-

jon,mert nagyon félek!- kétségbeesésem valódi volt,ismertem Józsefet,szörnyű dolgok-

nak nézünk elébe,ha hazaér.János bácsi készségesen megigérte a telefont,nekik is na-

gyon elegük volt,az addigi csendes ház nyugalmát felverő részeg orditozásokból.

Beugorva az ajtón,beláncoltam ,kulcsoltam,a gyerekek kérdéseire csak itt-ott

válaszoltam,villámgyorsan összekapkodtam József ruhaneműit,hálistennek nem hozott

még  be sokat,borotválkozó holmijait,két nagy szatyorba rakva,kitettem az ajtón kivűlre.

Újabb beláncolás,kulcsrazárás,székbarikád épités,és még ki sem fújtam magam,dübögött

a lépcső...