Bizony,sokszor éreztem ezekben a napokban,hogy nem eléggé.Kisfejszével a ke-

zemben,fotelban ülve töltöttem néhány éjszakát az elkövetkező héten,mert József

határozottan támadásba lendült. Folytatta a hétvégi részegségi igyekezetét,gya-

korlatilag minden este úgy érkezett "haza", hogy már alig talált be a z ajtón.És én

körülbelül két hetet jósoltam:"jó",ha addig bírja normálisan.Bevonzottam...? Nem

is tartott addig.Mint új munkakerő,rengeteg mindent el kellett sajátitanom,próba-

időn voltam.Nem csoda.ha minden idegszálammal figyeltem a munkámra,alig-alig

bírtam elfojtani magamban az otthoni állapotokat. A gyerekek is egyre nehezebben

viselték,Kisrita szétszórtabb lett,Timike szinte reszketett az apja közeledtével.

Tenni kell valamit,lépnem kell,de hogyan?! Idősebb kolléganőm négyszemközt rám-

kérdezett:

-Ne vedd tolakodásnak,és ne is válaszolj,ha nem akarsz. Otthoni zűrök vannak?

Netán segithetek:- finoman érdeklődött.

-Valóban otthoni problémáim vannak,és nemigen tudok senkihez még tanácsért

sem fordulni.Azt hiszem ügyvédet kellene keresnem...-nyíltam meg előtte,önkéntelen

bizalommal. 

Nagyon jól tettem,később is mellettünk maradt,bensőséges kapcsolat lett a mienk.

Ajánlott egy nagyon jó ügyvédnőt,akit személyesen ismert,fel is hívta rögtön.

Átadta a telefont,bemutatkoztam,és az ügyvédnő kérésére viszonylag röviden vázoltam

a helyzetünket. Igaz,alaposan kifaggatott, adatainkat bekérte,és érdeklődött:mit

gondolok,a közös megegyezés menni fog-e? Mert ha igen,akkor nagyon

gyorsan,és nagyon sima válásom lesz.  Hezitáltam,ugyanis,mondatm is neki,a férjem

nem is tud még róla,hogy én ügyvédhez fordultam,,,"no,az nem bajm rövidesen meg-

tudja,,,"Még akkor héten szombatra kérte,hogy mindketten keressük fel okmányainkkal

az irodájában. Nem tudtam.örüljek-e,vagy essek kétségbe? Hoygan "viszem" én oda

Józsit?! Egész héten fenyegetőzött,többször nekem jött,csak amióta a ksibaltát a hátsó

kamrában megtaláltam,és bevittem,ében,ülve töltve az éjszakákat,azóta nem támad,

csak lesi az alkalmat.Én félek lefeküdni,ő fél elaludni...nehogy a balta ellene forduljon.

Mindketten kikészültünk,mindketten dolgozni járunk,de ő még rá is iszik naponta

Abban tudtam bízni csak ,hogy őneki is elege lehet, valahogyan rászedem. Belső hangom

súgta,"tégy úgy,mintha segiteni akarnál,hiszen azt is teszed.neki sem jó igy..."

Egyik reggel mielőtt indult volna,elé álltam:

-Józsi,látom fáradt vagy,csütörtök van,alig aludtál valamit a héten.Igaz,én sem...

Beszéltem egy ügyvéddel...-rámorditott,színjózanul,nem engedve folytatni:

-Nem válok megmondtam! Ebbe fogunk beledögleni!-a gyerekek már remegtek,pedig

indulni kellett rövidesen iskolába,oviba..

-Várj...hát éppen ez az. Azt ajánlotta,hogy előtte egyezzünk meg,hogy rendbe tegyük

az életünket.Ezt előtte aláirjuk,és akkor komolyan kell vennünk,talán jobb lesz úgy-csali

volt ez a javából,és nem tudom,honnan vettem.

-Hogy...ez valami szerződésféle?- nézett rám elgondolkodva.

-Inkább csak egy megegyezés,kölcsönös beleegyezés a jövendő életünket illetően- már

magam is csodálkoztam,miket mondok,ami ráadásul fedte is a valóságot.Csak

másként...  

-De nekem is van kikötésem,nem csak neked! Ez a feltételem!-próbált úgy tenni,

mintha ő irányitaná az eseményeket.

-Rendben van,gondold át,és majd előadod az ügyvédnőnek.Biztosan van rá lehetőség-

uralkodtam a hangomon,szinte közömbösen válaszoltam.

Ahogy kilépett az ajtón,remegni kezdett a lábam. El sem mertem hinni,hogy sikerült

rávennem! Két nap volt szombatig...csak addig ne történjen valami! Felhívtam az

ügyvédnőt,tájékoztattam.N yugtázta,majd közölte:ő minden iratot előkészit,csak alá

kell majd írnunk,és ne kérdezzek,mindent bizzak rá.Addig is kerüljem a konfliktust,nehogy

meggondolja magát.Min den igyekezetemmel ezen voltam,de csak úgy,hogy ne tűnjön

fel otthon a változás.Akkor gyanút fogott volna,így viszont, hogy csupán néhány fokkal

voltam kedvesebb,másként adtam a vacsorát elé,és -igaz,, a szemem le nem húnytam-

de lefeküdtem a gyerekek mellé. Alig láttam másnap dolgozni,pedig rengeteg munkát

kaptam,ugyanis másnap ,szombatra elkérezdkedtem. Csak még a péntek estét ússzuk

meg,csak be ne rúgjon annyira,hogy meghiúsuljon  a tervem...de bizony:tökrészegen

érkezett...beszélni is alig bírt. Elgyötörten néztem rá,mire ravasznak szánt vigyorgással

kinyögte:

-Na csak...majd még meglátod...kieszeltem ám valamit a szerződésbe...meg fogsz te

még lepődni...van ...itt...ész...-ezzel eldőlt mint  a zsák.