Rémülten meredtem rájuk.Hogy talált ide József,ilyen rekord sebességgel?!

Valószinűleg megláthatott valaki a távolsági buszra felszállni,gyerekestől,táskák-

kal...a városba tartó  útirányba...csak most kaphatott szabadnapot...cikáztak a

gondolataim.Anyám hangja vágott végig rajtam:

-Hát gyere már,hol kujtorogsz te,a kölykök meg nem engednek be minket!-háborgott.

-Először is nem kujtorgok,bár az is az én dolgom volna.Maga meg nincs otthon,úgyhogy

ne lármázzon.Kölykeim pedig nincsenek,nekem gyerekeim vannak- vágtam vissza rögtön.

Igyekeztem nyugodtnak látszani,bár belülről remegett mindenem.

-Hát te,Józsi mit keresel itt?-kérdeztem.

-Khm.hm. hát értetek jöttem...gyertek haza,ne csináld ezt,megbeszélünk mindent-

-Annyiszor beszéltünk már...igéretek vannak,és a vége mindig ugyanaz:

üvöltések,rúgások,verések,most már a gyerekek életét is fenyegetted! Nincs ennek

semmi értelme.Fordulj csak vissza nélkülünk,válni akarok!- jelentettem ki.

-Nem addig van az,kislyányom! Nem szabad azt ilyen gyorsan kimondani! Azért van

az asszonynak nagy köténye,hogy eltakarja a bajokat!-oktatott anyám.

-Nocsak! Ezt a megszólitást ősidők óta nem is hallottam...a kötényt meg hordja maga,

én eleget takargattam már vele.Mit tud maga az életünkről,az életemről?! Most sem

kérdezett semmit,van-e pár forintom,hogy enni adjak ennek a két elárvult gyereknek,

hogy van-e egy párnánk,egy takarónk?Nem kérdezte,nehogy adni kelljen... a "jótanácsai"

meg ingyen vannak?- nem állhattam meg,hogy helyre  ne igazitsam.

-Gyertek haza velem,hidd el,változtatok.Mindent másképpen csinálok.Megszégyenitesz

a falu előtt,mit szólnak...-József csak hajtotta a magáét.

Odabennt a gyerekek kiabáltak,meghallották a hangom,örültek,hogy hazatértem.

-Menjünk be,itt ne lármázzon senki,nem akarok igy bemutatkozni-nyitottam ki az ajtót.

A friss levegőről belépve megcsapott a nyirkos,dohos bútormaradványok erős szaga,

láttam anyámék is fintorognak.

-Hát,itt...hogy hát semmitek sincs itt...-habogott József.

- A legfontosabb meg van: a békesség,a nyugalom. A többi majd meg lesz.Odahagytam 

neked a házat, a nagy házat,amit együtt épitettem veled,hordtam a maltert,majd meg-

szakadtam,pucultam  százszámra a téglát,adogattam a cserepet,a   palát,műveltem a

háztájit,itthon a veteményes kertet,elláttam a rengeteg jószágot,édesapádat

gondoztam,mellette a háztartás,a két gyerek,téged is elláttalak,és már az utóbbi időben

munkahelyen is dolgoztam.Miközben vagyok jó,ha ötven kiló,te felül van a százon,de

téged csak a sör ,a foci, és a haverok érdekeltek.Én mindezért veréseket kaptam,mert

nálatok az járja" nevelni kell az asszonyt,különben fejemre nő".Hát én nem  ránövök a

fejedre,de még táncolok is rajta,mert elegem lett a tahóságodból,a durvaságodból ,abból

ahogy velünk bánsz.Bebutoroztuk a nagy házat,mindent otthagytam,azt is a házzal

együtt,a sok jószág,mind-mind a tied,csak nekünk hagyjál békét!- kifulladva hallgattam

el.

-Igaz..sokat dolgoztál mellettem mindig,,,nem becsültelek,ahogy kellett volna-motyogott.

-Te sehogysem becsültél. Száz mázsára tehető az a termény,amit én toltam  évek alatt

biciklin a darálóba..te azalatt lehevertél...csontsovány vagyok,leette a munka rólam

 a húst...alig tizenöt évesen kezdtem melletted,te mindig igérted a segitséget...mert

igérni azt tudsz.Hát elég volt,innen vissza nem megyek!- érdekes,a kezdeti rémületet

hirtelen váltotta fel valamiféle hatalmas dac,elég volt! Megszereztem a lakást,az óvodát,

meglesz az iskola is,nem adom! Éreztem őrült erő hajt,és tartja bennem a lelket...

-Hát...hiszen nem is muszáj nektek oda visszamenni fiam.Ha ragaszkodsz a családod-

hoz,beköltözhettek tik ide is...el kell adni azt  nagy házat,jószágot,vehettek annak az

árán szépet is.-próbálkozott anyám ,most meg felém hajtani a másikat.

-Ragaszkodok,persze,hogy ragaszkodok...de ne hidd.ha válnál is,hogy ide,ilyen körülmé-

nyek közé engedné a gyámhatóság a gyerekeket..ebbe én is beleszólnék...-erősödött a

hangja.

- Ha nem engedné,akkor elvenné tőled mindannak a felét,ami most ott van,nálad! Nem

ijedek meg semmitől,bármit végigcsinálok,de nem élek veled tovább!-rekedt lett a han-

gom,mert sziven talált.Képes lenne elvetetni a gyerekeket is...aljasabb már nem lehetne.

-Várjatok csak,hát hiszen helyre lehet hozni ezt a kis lakást...addig meg kibirnátok benne,

mig nem vesztek egyet,egyezzetek már meg! Adjál rá pénzt,fiam,és ki lehet ezt pofozni!

Addig meg vissza tudsz te járni busszal is dolgozni!- anyám nem is sejtette,mit inditott

el bennem,milyen nagyszerű gondolatot ez az ötlete!  Ha így,legyen így! Még most is

fenyegetőzik,támad?! Hát akkor felveszem a fegyvert,az ő fegyverét forditom ellene,

és nem engedem nemhogy elvenni a gyerekeket,de kisemmizni magunkat sem!

Megforditom én ezt a játszmát úgy,hogy a napéot is bánni fogja,amikor utánunk jött!

Na,csak most..most sikerüljön előadni magam...lehet,az ördög költözött belém,de jól

irányít,az biztos!

-Háát...ezt meggondolom... kipucultatom,aztán meg te a cég kocsijával be tudod hozni

a bútorokat,ami ide elég,hűtőt,tv-t,ilyesmit,és megpróbálhatjuk talán...itt a városban,

talán másképpen lesz...-adtam a szendét.

József lecsapott rögtön a lehetőségre:

-Meglátod! Majd meglátod,leteszem a poharat,megváltozok! Csak várj,meglátod-

ismételgette.

Én is azt hiszem.gondoltam.Majd meglátod...mert tudom Istenem,hogy nem adok két

hetet,ugyanott fogunk tartani,mint előtte.Inni fog,orditozni,fenyegetni,verekedni.

Ezt most be kell vállalni,mert másképpen ő kerül fölénybe,és feljelent a gyerekek körül-

ményei miatt...akkor pedig veszithetek.Akár őket is...márpedig mit ér az egész,kikért

tettem eddig mindent?! Javitani kell a körülményeken,ezt én is tudtam,dehát egyetlen

napja vagyunk itt.Első az álláskeresés kellett hogy legyen. De most! Majd javitok én

másképpen,hogy a napot is átkozni fogja József,amikor ebben megegyeztünk.

-Azt azért tudd,Józsi,hogy nem igérek semmit.Megpróbálom mégegyszer utoljára,de

ha megint kezded,vége lesz,ezt tudjad! Jól gondold meg,én tiszta lappal játszom!-

és ezt komolyan is gondoltam. A figyelmeztetés megvolt...