Irtózatos volt az az éjszaka...az eddigi verések is brutálisak voltak,de most

mindenen túltett,amit József kivetkőzve emberi mivoltából,őrjöngve véghezvitt.

Nem kimélte a gyerekeket sem,az ütések,rúgások főleg nekem szóltak,de a hoz-

zám rohanó gyerekeket is érték,ahogy seperte volna le őket magáról.Apró kar-

jaikkal próbálták lefogni ütésre emelt kezét,síkitozva,zokogva könyörögtek,de mit

sem ért ...minden fájdalmát a viszonzatlan érzésekért,bosszúját a férfiassága

mellőzéséért ütésekben fejezte ki,Összes kudarca  benne volt az őrjöngésében,

csomókban tépte ki a hajam,hosszú tincseimet felcsavarta csuklójára,úgy vonszolt

a földön,ütve,rúgva.Összegörnyedve biztattam a két kislányt,hogy menjenek be

a kis ágyikójukba,menjenek,mert akkor rosszabb lesz,mindjárt vége,nyugodjanak

meg...mig belém nem szoritotta egy gyomorrúgással a szót...hagymázas állapot-

ban talált a reggel.József olyannyira kimerült,hogy késve indult a munkahelyére is.

A gyerekek gyanakodva pislogtak,nézegettek,nem tudták,most mi lesz?

Bennem viszont körvonalazódni kezdett  a menekülési terv. Majdnem megakasztott

annak végrehajtásában,hogy József -szokásával ellentétben- kijelentette: elviszi

Kisritát az iskolába,és a kicsit az oviba. A gyerekek nemhogy nem örültek,de félve

készülődtek,akkor már rettegtek apjuktól. Eszembe villant: egyedül akar maradni velük,

megigértetni,hogy ne beszéljenek az éjszaka történtekről...később kiderült,valóban

ez volt a célja.

Látszólagos otthoni serénykedésem,-hiszen alig vonszoltam maga,,pár percenként tört

rám a hányinger,hányás,szédülés,minden tagom sajgott-csak arra volt jó,hogy nehogy

gyanút ébresszek benne.Alighogy kitette a lábát,szedtem össze az alapvetően szükséges

iratokat ,készpénzt,és a gyerekek ruháiból annyit,amennyi nem kelthetett feltűnést.

Megpróbáltam minél többet minél kisebb helyre összegyömöszölni,ne legyen nagy a

csomagja.Már majdnem dél volt,indulnom kellett,bár tudtam,József ma később fog

hazajönni ebédelni,elvégre később is ment be.Ezt az előnyt kell kihasználnom,mert

semmi sem garantálta,hogy nem váltja be sokszorosan elismételt igéretét: "majd,ha

ketten leszünk véglegesen elintéz,alibiről tud gondoskodni! " ezt is,más fenyegeté-

sekkel együtt éppen eleget hallgattam az elmúlt éjjel...mit tesz majd a gyerekekkel,

ha már nem leszek ott...igyekeztem nem bevárni a hazatértét.Megpróbáltam valahogy

emberi külsőt varázsolni magamra,de a foltok ,véraláfutások víritottak rajtam...

Először az iskolába mentem, Kisritát kikérni.Sűrgősen át kell menni a szakorvosi

rendelőbe,egyúttal őt is megnézetem..mondtam. Nem is volt ellenvetés,igaz,alaposan

szemügyre vettek. Ugyancsak igy kértem ki Timikét is az óvodából,és éppen hogy el-

értük a távolsági buszt,amelyik szülővárosomba indult.Igy volt az jó...alighogy

felszálltunk,már csukódott is az ajtó,igy legalább senki sem tudott üzenni Józsefnek,hogy

látott minket.

Nyertünk egy kis időt.A meglepődött kislányoknak elmeséltem,hogy most bizony világgá

megyünk,mert otthon rossz nekünk.Ebben nagyon is egyetértettek velem,izgatottan

faggattak,hogy "merre van a világgá?" Rögtön azt is meg kellett igérnem,hogy" most

már nem jövünk megint haza az apuval,ha megint megtalál bennünket...ugye?" Sajnál-

koztak rajta,miért is jöttünk vele vissza,olyan jó volt nélküle,nem volt veszekedés,sí-

rás,és becsapott minket. Nem nagyon tudtam mit válaszolni reménykedő gyermeekeim-

nek,ugyanis még én sem tudtam,mi is lesz velünk?!

A városba érve anyámékhoz indultunk.Mivel nem tartotta velünk a

kapcsolatot,sőt,kifejezetten elzárkózott,nem sok jót remélhettem,de viszont mindenre

el voltam szánva. Nagyon meglepődött,de már az ajtónyitásnál elkezdtem mondani  a

magamét,és toltam befelé a gyerekeket,igy nagyon szóhoz sem juthatott.A kislányok ri-

adtan néztek rám,összebújva üldögéltek,én pedig elmondtam anyámnak,hogy

otthagytam a férjemet,nézzen rám,igy összetört,és nem először.De végül valóban

az életemre,életünkre fog törni,más választásom nem volt. Keresek egy lakást a város-

ban,elhelyezkedek .dolgozok,pár napot kérek csak,azt is a gyerekeknek,mert én reggel

már indulok is terveim szerint intézkedni. Ritka eset az,ha anyám nem tud megszólalni,

ez azok közzé tartozott...gyenge volt az ellenkezéshez,olyan lehengerlő magabiztosság-

gal adtam elő mindezt.

Ugyanazon a heverőn aludtunk a gyerekekkel összebújva,amin a nővéremmel osztottam

meg oly sokáig.Bármilyen fáradt voltam,zaklatott idegeim nem hagytak aludni,alig vártam

a reggelt.