Dan-Dan a nevem,kínai lány vagyok.Néhány éve élek Magyarországon,és őszintén
mondom,szeretek itt élni. Szeretek,pedig nem könnyű,nagyon nem. Úgy tapaszta-
lom az emberek barátságosak,de sokszor érzem a viselkedésükből,hangsúlyukból,
hogy lenézőek,szinte alacsonyabb rendűnek tartanak nem csupán engem,honfitár-
saim is igy vélik.
Messzi utat kellett megtennem azért,hogy eljussak ebbe a szép országba.Családom
szegénysorban él,mint sok millióan Kínában.Igyekvő,dolgos emberek,más választásuk
nincs is,sohasem volt.Nagyapám legendáiban hős honfitársainkról mesélt,amelyben
mindig a küzdelem,a küszködés,a harc volt a főszereplő.Tudott rengeteg mesét,
történetet,igazat is,költöttet is.Kedvenc témája a halászattal függött össze,Közép-
Thaiföld folyóiban az óriás tüskés rájákról,sőt még Bangkok folyóiban is megéltek
az ősi időkben 4-500 kg szörnyek.Bizony sok-sok áldozatot szedtek az emberek közül,
édesvízi halként gyakran találkoztak emberekkel.Sokaknak volt ez utolsó találkozásuk.
Estéinket és szinte egyetlen szórakozásunkat töltötték ki történetei,melyekben mindig
fontos tanulságok szerepeltek.Sajnos,alapot adott történeteinek a valóság maga.
A szörnyűséges monszun,a rendkivűli áradások százezreket tettek földönfutóvá,és
mindig rájuk találtak a még mindig létező rablóbandák,akik elrabolták őket,robotolni,
a nőket meggyalázni.Volt,hogy egész városokat sodortak el,Pejcsuanról borzasztó
történetek keringtek.A gyakori földrengések,sárlavinák miatt világgá menekültek az
ország dél-nyugati részéből Jünnan tartomány környékén napirenden voltak a
rablóbandák támadásai,fosztogatásai.Hazánkban nagyon szigorúak a törvények, példás
büntetést kap,aki vét.Ha jól emlékszem,68 féle bűncselekményre jár a halálbüntetés.
Sajnos,azonban a szegény ember nehezen találja meg az igazát.A hivatalnokok rend-
kivül korruptak,igy aztán... családunkban is történt tragédia. Úgy tudtuk,az Állampolgári
Panaszirodához fordulva orvoslást kapunk ,megértést,intézkedést. Csalódnunk kellett.
Több testvérem van,szüleim betegek,nagyszüleim is élnek még.Nagy család a mienk,
összetartó,nagynénik,nagybácsik,sok a rokonság.Ha igazán van egy ünnepség csak a
szűk körben 60-70 ember a legkevesebb,aki jogosan elvárja és szeretettel meg is kap-
ja a meghívást. Ünneplésre nem nagyon van alkalmunk,pedig már sokat fejlődött
az én hazám a szociális intézkedések terén is.Viszont tartományonként változik még
az írott szó is,a helyhatalmi vezető az aki "a törvény".Mindenki tudja,de beszélni nem
szabad róla,túl veszélyes lenne,akár az egész családra nézve.
Vannak kiemelkedő személyiségek nálunk is,akik szembeszállnak mindenkivel.Ilyen a No-
bel-békedijas Lin Hsziao-pa, és egyre több polgárjogi aktivista.De egyre több a megkese-
redett,fejében megzavarodott ember is,ámokfutó,akik gyilkosságokat követnek el,rá-
adásul iskolákban,óvodákban.Nem birták már az idegeik a nyomást,a tehetetlenséget.
Nem tudnak úgy élni,még megközelitően sem,ahogyan szeretnének,amilyen életről
hallanak más országokban.Munka nincs,sokan nyomorúságosan tengődnek.Ha mégis,
kapnak lehetőséget,éhbérért szipolyozzák ki őket,és nem szólhatnak semmit.Vidéken
,főként a zordabb helyeken,hegyekben a legrosszabb a helyzet.Nem lehet megélni,de
elmenni sincs hová,és hát gyerekekkel,családdal...ezért is van,hogy bárhová elvándorol-
nak,aki tud,bármilyen bérért,még a legveszélyesebb helyekre is.Elmennek az engedély
nélkül müködő üzemekbe,vagy gyárakba,ahol semmi biztonság sincs,csak a sok baleset,
haláleset.Készitik a tüzijátékokat főként Hold-újévre,és nem ritka,ha alkalmanként
10-15 ezer súlyos baleset,benne haláleset történik.Aki nem hal meg,megnyomorodik,igy
még kevesebb esélye van munkát találni.Orvos nincs,és büntetést sem kapnak akik
igy dolgoztatnak,ezért újra-és újra megismétlődnek a tragédiák.Szörnyűséges dolgok
történnek a bányákban,ahol az emberélet a legolcsóbb.A biztonsági felszerelés drágább,
ezért szinte nincs is.Emberből van sok-sok,és kell a szén,óriási a kereslet,egyre feljebb
verik az árakat,a bányatulajdonosok hihetetlenül gazdagodnak.Mert vannak tulajdonosok
is.Hullanak a munkások,és mert gyakori a beomlás,élve temeti el őket a bánya...a csa-
lád még azt az egy támaszt is elvesziti.
Hatalmas és gyönyörű ország a mienk.Nagyon sokan,majdnem 1,5 milliárdan lakják,
nem csoda hát,az elzárt vidékeken az önkényuralmi rendszer,mert a nagyvárosokban
szaporodnak a tüntetések, de annak hatása -ha van is- nem ér el az eldugottabb he-
lyekre.Politikailag nem tudják befolyásolni a meglévő rendszert ezek a tüntetések,a
legnagyobb párt nálunk a Kínai Kommunista Párt úgy tudom, 80 milliós tagsággal.
Kinek-kinek adva van a szerencséje,melyik országrészbe születik,hol könnyebb a meg-
élhetés.Nálunk nagyon nehéz,élni pedig kell. Egyre többen hagyják el az országot,de
ez nagyon nehéz dolog. Hivatalosan. Sok-sok pénzt kérnek a korrupt hivatalnokok,az
ügynökségek pedig sokszor becsapják a jelentkezőket.Szinte nincs is elég pénz a
megvesztegéshez,ami elég lenne.Aki elég kitartó,azért ki tud jutni,rokonságon ke-
resztül,családi összefogással.Van,aki "rosszlánykodással" de megcsinálja...
Aki már úton van,vagy meg is érkezett Európába,persze,nagyon sokat várunk az
ottani emberektől,rendszertől.Mert nagyon szörnyű élet,nyomorúság,tengődés,beteg-
ség van legtöbbünk mögött.Érzékenyek vagyunk nagyon,én is. Úgy érezzük magunkat,
hogy megtűrnek,hogy lekezelnek. Adódhat ez abból is,hogy nálunk természetes a
tegezés.Ezen először sokan meghökkennek,aztán általában visszategeznek.De itt más
jelentése van a tegezőviszonynak,gyakran leereszkedésnek szánják. Pedig lehet,hogy
nem mindig van igy,sőt biztos.
Csak gyanakvás van bennem is,óvatos vagyok,mosolygok sokat,de figyelek,nehogy
rossz dologba menjek bele.Próbálok megfelelni az elvárásoknak,betartom a szabályokat.
Tanulok,dolgozok összességében jól érzem magam.Budapesten van munkahelyem,egy
gyönyörű -nem kínai- üzletben dolgozom.Nagyon szeretem a fővárost, a Balatont,sok
vidéki helyen is jártam már barátaimmal. Több helyen szereztem itt is barátokat,sőt van
egy idősebb hölgy,aki szívbéli barátnőm lett.Amolyan anyapótló,neki mindent elmondok
magamról,rá mindig mindenben számithatok.Ez egy életerő számomra,hogy sok
barátom van,akikkel gyakran járunk össze,nem csupán szórakozni,hanem jókat
beszélgetni is.
Legtöbbször engem meséltetnek a mi,kínai életünkről,ilyenkor eszembe jutnak nagyapám
legendái,történetei,amit nagyon érdekfeszitőnek találnak.Ennek örülök.Szoktam mesél-
ni szomorúbb dolgokat is,akkor megérint az együttérzés,ami felém árad. Egy
alkalommal egész éjszakás "vitafórum" kerekedett abból a történetől,amit elmeséltem,
valós történet.Röviden: van nálunk olyan teaforgalmazó cég,ahol nagy mellű,szűz
lányokat alkalmaznak,akiknek semmilyen testi hibájuk nincs.Nagyon jól keresnek,magyar
pénzben olyan 14 ezer Ft-ot naponta.Ez egy különleges teafajta ültetvény,mely számos
betegségre gyógyír.A "tündérlányok" csupán a szájukat használhatják,kézzel nem
érhetnek hozzá a tealevelekhez,ezt a megrögzült hagyományőrzés diktálja.Sokat lehet
vitatkozni rajta,mennyire humánus,sérti-e az emberi méltóságot...de aki a megélhetést
látja benne,családja segitését,az nem vitatkozik,hanem örül a lehetőségnek.
Én is segitem a családomat,mint szinte minden honfitársam.Időnként nagyon fellobban
bennem a honvágy,de nem szeretnék mégsem visszamenni.Magyarországon a beillesz-
kedés nem könnyű,jó lenne,ha oktatnák csak nekünk,kínaiaknak a nyelvet,ha több
lehetőséget kapnánk,nagyobb területen.Ha igazán befogadnának minket.Mert mi nyitottak
vagyunk a szeretetre,sőt,éhesek rá.Hiszen messze élünk mindazoktól,akiket szeretünk..
Alkalmazkodni is tudunk,naponta tiszta erőből ezt tesszük... összetartóak vagyunk,nem
csupán "idegenben" hanem otthon is.Sőt,hihetetlen a kitartásunk,a munkabírásunk,a
hazánkért való áldozatkészségünk.Látunk sok morgolódó,elégedetlen magyar
embert.Biztosan van rá okuk,de mi mégis boldogságos helynek látjuk minden
nehézségünk ellenére is Magyarországot.Talán,mert tudjuk,ettől sokkal-sokkal rosszabb is
van,mégis élni kell.
Szeretnék itt maradni,családot alapitani,és közben tanulni sok-sok mindent.Magukat a
magyarokat is...hogy megértsem nemcsak az igényeiket,elvárásaikat,hanem a lelküket
is,hogy úgy szerethessem őket,ahogy második anyját,második hazáját szeretheti az
ember.