Szinte egybefolytak a napok, hónapok,valami érzéketlen közönyből képződő

ködös állapotban  végeztem munkámat,láttam el a gyerekeket. A verekedésnek

illetve veréseknek már menetrendje volt,és a mindennapos fenyegetésnek is: 

először a "kelengyédet" lógatom fel,majd végignézed,utánna meg téged! Ez ,ugye

Kisritára vonatkozott.Egyetlen újdonság került a napi megalázásokba: Timikét határ-

talan buzgalommal kezdte tanitani József :ezek csúfondáros mondókák voltak,melyeket

a gyerek persze,nem értett,de tetszett neki a dicséret,amit apjától kapott érte.Én kínom

ban mosolyogva simogattam meg,gyönyörűszép göndörfürtös haját.Nem haragudhattam

az ártatlan kisgyermekre.Akkor sem,amikor az apja ölbe vette,és biztatni kezdte:

na,mutas meg,mit tanultunk! És a pici lány megmutatta: arcon köpött...de mintha

tőrt döfött volna a szivembe. Mosolyogva töröltem le,mosolyogva mondtam neki: ezt

nem szabad drágaságom,de végig sem mondhattam,hatalmas pofont kaptam Józsitól.

-Te nem mondod meg az én gyerekemnek,mit szabad és mit nem! Te,te "bukott meny-

asszony"!

A gyerekek sírva fakadva rohantak átölelni lábamat,József pedig beigérve a verést,el-

biciklizett a kocsmába.

Igen,ezeken már túl voltunk. Most már komoly ,életretörő fenyegetések hangoztak el,

nap mint nap. Komolyan kell hát venni.

Kapóra jött Vali látogatása,és az is,hogy előtte sem titkolt József semmit:ugyanúgy

orditozott,ugyanúgy berúgott,és ugyanúgy nekem jött...Vali elhűlve avatkozott volna

közbe,sajnos nem sok eredménnyel.Alaposan helybenhagyott megint,és ok nélkül -

ha iylesmire lehet oka egyáltalán bárkinek is- mint mindig.

Másnap mikor magunkra maradtunk,Vali átölelve kérlelt:

-Hagyd itt ezt az állatot.Látod,a gyerekek is kivannak,minden zörejre összerezzennek,

nem  megy ez a végtelenségig.Hát üt ez,amikor csak kedve van hozzá...hogy tudsz

igy élni vele?!-

-Igy. Nincs nekem senkim a gyerekeken kivűl,ki is segitene? Eddig sem volt senkim...

-Hát most van! Szedd össze a legszükségesebb holmikat,és indulunk hozzánk.Majd

nagyot néz,ha hazajön az üres házra! Szólj a szomszédnak,hogy kirándulunk,este ké-

sőn jövünk,lássa el a jószágokat.Aztán majd megoldja ez az "erős" ember! Majd

megmutathatja nélküled milyen erős! Na,igyekezz,utazni kell,messzire lakom,tudod!-

-Nem hiszem,hogy jó ötlet...motyogtam magam elé,beszélni nemigen tudtam a fel-

szakadt ajkaim vérezni kezdtek rögtön.

-Hinni nem itt és nem msot kell! Na,gyere,segitek.- már pakolta is be a gyerekek hol-

miját,intézett mindent.Mire felocsúdtam már a vonaton ültünk,és csak révetegen néz-

tem a két meggyötört pici lányomat,ahogyan élvezik az utazást...az "elszaladó" fákat,

én pedig az életemet...