Szökésünk valahogyan szerencsés időpontban történt.Munkahelyemen,és a

gyerekeknél is  a nyári szünet kapóra jött. Vali férje ugyancsak meglepődött a

megszaporodott hazatérőkön,de Vali már az ajtóban elkezdte mondani a történ-

teket.Sógorom döbbenten hallgatta,és igyekezett megnyugtatni ,addig maradunk,

ameddig jónak látom,természetesen,hogy mellénk állnak. Mi viszont már nem is

álltunk a lábunkon...kimerülten,zaklatottan feküdtünk le a hirtelen átrendezett

hálószobában. Elnéztem Kisrita szöszke kis fejét,Timike göndör fürtökkel keretezett

csöpp arcát,ahogy álomba zuhanva pihentek,kétoldalt átölelve engem...reggel halk

edénycsörömpölésre ébredve,sógoromat találtam a konyhában.Mesterségét

"gyakorolta"  éppen,ugyanis szakács szakmája volt.

-Jó reggelt! Rögtön készen van a reggeli,palacsintát is sütöttem, a gyerekek könnyebben

viselik ezt a tortúrát,ha finomat kapnak...-

-Igen.Nagyon kedves tőletek,de még mindig nem fogom fel,mi lesz ezután...ha megtalál,

megöl minket- sírtam el magam.

-Nehogy azt hidd! Meg lesz ,illetve azóta már meg van rémülve,hogy hova is letettek!

Pánikolni fog,mert azt hitte,örök időre biztositva van a mocskos szórakozása,amit két

kisgyerekkel,és veled művelt.Hát,most gondolkozhat...-azzal vitte be feleségének ágyba

a kávét...Istenem,ilyen is van?! Erőt vettem ebből a gesztusból,igen,ilyen is van! Ha

valóban szereti,akkor az nem  verésekkel harcolja ki a viszontszeretetet! Elegem van!

Lassacskán igy ébredtem rá ,mit is tettem,mit is jelent valójában a "szökésünk",de el-

határoztam,nem engedem,hogy igy folytatódjék az életünk.

A gyerekekkel játszótérre,fagyizni,sétálni mentünk,Valival nagyokat beszélgettünk.Sok

minden szóba került,a korai terhességem is,és az is,miért is szólt anyámnak akkor...

nem a rosszindulat vezérelte,hanem mert féltett,nehogy valami meggondolatlanságot

csináljak félelmemben.Igy kikerülhetetlenné vált,hogy történjék velem valami,rende-

ződjön a helyzet,persze arra nem is gondolhatott,hogy anyám szó szerint kidob a

házból. Nagy sírás zavarta meg beszélgetésünket.Kisrita leesett a mászókáról,mégpe-

dig úgy,hogy alkarja eltörött! Rohantunk a kórházba,ahol elszenvedve a

röntgenfelvételhez való "beigazitást" be is gipszelték neki. Szörnyű lelkifurdalásom

támadt: ha otthon maradunk...Nővérem olvasott a gondolataimban,mert már válaszolt is

rá:

-Ez bárhol,bármikor,bárkinél  előfordulhatott volna.Taláűn még jobb is,hogy itt,nem pe-

dig a faluban,ahol laktok.Mikorra ér oda a mentő,hogy vitted volna kórházba?-nyugtat-

gatott.

Szerencsére a gyerek másnap már szinte játékként használta a gipszelt karját,ijesztget-

ve vele a többieket...

Ijedtségre nekünk lett inkább nekem,ok: becsöngetve,az ajtóban ott állt József.Megrogy-

gyanó lábbal kapaszkodtam meg az ajtófélfában.Vali a sarkamban volt már,nézte,ki jött?

-Na,sógor! Hát idetaláltál négy nap után? Nem jó otthon egyedül,nincs kit csépelni?!-

harciasan ,otthona biztonságában érdeklődőtt.

-Hát...időbe telt,mig megtudtam hol laktok...meg az is először..hogy arra gondoltam

veletek jöttek el...ugyhogy...-makogott,egyre csak bámulva rám.

-Igen,velünk jöttek el.Jó helyen vannak,itt nem bántja őket semmiféle vadállat,se

részegen,se józanul.De hogy te mit keresel itt,azt nem tudom?!- kardoskodott tovább

Vali.

-Ha bemehetnék...meg kéne ezt beszélni..- toporgott.

-Ha a húgomnak nincs kifogása,akkor tessék!-tárta ki az ajtót nővérem.

Kínos csend ülte meg a szobát. Vali tett- vett,végül megszánta annyira,hogy megkinálja

egy kávéval.Alighogy kiment a konyhába,József rákezdte:

-Értetek jöttem. Tudom,.hogy hibáztam...ezt sosem hittem volna..igy megszökni tőlem.

Az egész falu a szájára vett..merthogy kénytelen voltam érdeklődni,ki látott,ki tud

rólatok valamit? Igy persze,rögtön meg is tudták...-

-Szóval,a falu miatt jöttél? Hát azért kár volt fáradnod!-kezdett megjönni a hangom.

-Dehogyis! Csakhát az is benne van. Én nem is tudom...hogyan fajult ez idáig.Nagyon

kérlek ,gyertek haza.Megbeszélünk mindent,megváltozok. De meg kell értened,én sze-

relmes voltam beléd,és kínok kínját álltam naponta,hogy láttam,te nem viszonzod.Jó-jó

tudom,nem is igérted,dehát akkor is...éppen csak elviseltél.Az is sértő,megalázó volt...

-Csakhogy annak a gyerekek nem itták a levét.Előtted pedig az sem volt szent,hogy

ők mit látnak,éreznek,miben nőnek fel.Hát tovább ezt nem csinálom!-tartottam magam.

Beszélgetésünk órákig tartott,időnként Vali is bekapcsolódott,be-besegitett,hjogy közös

nevezőre jussun k.Ezt tette az időközben hazatérő sógorom is,merthogy rendben is van

minden,de még egy esélyt adni kell...mégiscsak a gyerekek,és a család akkor család,ha..

Kisrita viszont húzódozott.Ott szeretett volna még maradni,és a másik nagynénjéhez is

elmenni,aki sokat mókázott vele.Ravaszul a gipszelt kezére hivatkozva,"pihenni" szeretett

volna,mondta,nyaralni,mert még "szosze szikerült" selypitette...végül hárman indultunk

vissza,azzal,hogy Kisritát lehozzák nővéremék.Jobb is igy,súgta nővérem,legalább tudni

fogja a férjed,hogy rajta tartjuk a szemünket...!

Újból vonaton ültünk:immár visszafelé.Nem volt már benenm félelem.Nem azért,mert el-

hitem volna maradéktalanul a sok igéretet,hanem mert ráébredtem: ha akarok,tudni

fogok változtatni.Megerősödtem,saját akaratom van. Nem az jön vissza,aki elment...

Hazaérve még szerenádot is kaptam Józsitól,szerelmes dalt,újabb igéreteket. Nemsokára

Kisrita is velünk volt már,viszonylag csendesen telt velünk az idő.Igyekeztem tolerálni

Józsi igyekezetét,de a "szerelem" sehogysem tudott felébredni bennem,annál inkább ki-

sértettek az emlékek...és éreztem.,tudtam! nem fog ez sokáig igy maradni.Előbb utóbb

a kocsmabeli cimborák közremüködnek abban, és Józsi hajlani is fog rá,hogy

megmutassa: ki az úr a háznál...

Sógornőmék osztották gondolataimat,ugyszolván várakozó állásponton voltak.

A faluban csendes sutyorgással tudomásul vették hazatérésünket "minden csoda

három napig tart alapon" de nem titkolt izgalommal várták a további fejleményeket.

Igy jött el az ősz,kezdődött az iskola,óvoda a gyerekeknek. És megkezdődött más

is,illetve inkább folytatódott:József részegen jött haza késő éjszaka,felverve a csa-

ládot,orditozva,fenyegetőzve,majd ő megmutatja...!