Reménnyel töltött el,hogy az orvos biztatóan nyilatkozott:kicsi lányom pár nap

múlva jöhet haza,hacsak...de bíztam benne,semmi baj nem érheti.Rohantam a

buszhoz,és bármennyire ideges is voltam a várható fogadtatástól,mégis elszunditottam

kicsit.Felriadva láttam,éppen megérkeztünk,és valahogy újból erősnek éreztem magam.

Biztosan sokat segitett ez a kis alvás is,de leginkább a gyerekem adta az erőt: harcol-

nom kell,hogy vele lehessek?! Ennyire nem számit a férjemnek,hogy milyen baj érte? 

Rgyetlen szóval nem érdeklődött,sőt,meg is fenyegetett,el ne merjek jönni otthonról?

Hát,el mertem.És el is fogok.Nagyon elszántnak éreztem magam,ahogy közeledtem az 

óvodához Timikéért,egyre erősebbnek hittem magam.Timike ugrándozva ,jókedvűen

jött mellettem,meséltem neki nővérkéjéről,milyen ügyesen gyógyul,és nemsoká újra

közöttünk lesz...már haza is értünk.József nem volt még otthon. Indultam a

kazánházhoz begyújtani, az őszi este hűvös lett pillanatok alatt.A jószágok kérték a

vacsorát,éppen csak átöltöztem,szaladtam is ki,ellátni őket. Gyors mozdulatokkal készi-

tettem fel a vacsorát,Timike játszott,nekem pedig Kisrita járt az eszemben:vajon mit

adnak neki,vajon hogyyan érzi magát? Gondolataimból József lépései riasztottak fel,

ugyancsak határozott belépés volt,ahogy rögtön a székre dobta a táskáját.Felpapri-

kázva fordult felém,már nyitotta is a száját,mikor megszólaltam:

-Jó estét.Látod,a kislányod köszönni akar,ötéves nincs, de tudja mit kell tennie.Menj

csak nyugodtan kezet mosni,rögtön kész a vacsora.- azzal nagy fedőcsattogtatással

hátat is forditottam neki,mint aki tökéletesen biztos magában...belül remegett

mindenem.Ma  este semmi nem jött össze érzéketlen,vadállat férjemnek.Odakint

ugyanis megint lépések hallatszottak:Marikáék jöttek,egyből szabadkozva: 

-Jaj,ne haragudjatok már,éppen vacsora időben,dehát csak megkérdezzük,mi van Kis-

ritával,hogy van?-láttam,vizsgálgatja Imre is az arcomat,ami még mindig püffedt volt.

-Semmi baj,még nem kezdtünk neki.Üljetek csak le,József is éppen most jött haza,ő

is a gyerek után érdeklődött éppen.-hunyorogtam rá Marikára,aki úgy láttam rögtön

"vette is a lapot".

-Hát te nem mentél Józsi? Azt hittük Imrével,elintézted,hogy bemenj megnézni a kicsit,

úgy szeret az a kislány téged...mint az igazi apját.Érzi,biztos,hogy te is,hiszen a nevedre

is ezért vetted...igaz? Nahát,hogyhogy itthon maradtál?-rafinált volt ez az érdeklődés,

nem is lehetett kibújni előle.

-Ma még nem tudtam.bent kellett lennem dolgozni.De intézem.-motyogta és leguggolt

Timike mellé.

-Igen,csak délkörül ugrott haza egy pillanatra -simitottam meg püffedt arcomat-

 merthogy reggel nem volt időnk beszélni.Igy hát délben tudtam csak elmesélni,hogy

félig mentő hozott haza,félig egy címre jövő taxi,szerencsém volt- mondtam, és Imréék

értettek is mindent.

-Igen,a párttitkár unokahúga a szakcsoport számlájára hivat taxit újabban,hallottuk mink

is.De legalább próbálja titkolni,hogy a közösból fizeti ki,merthogy a falu másik végére

rendelik neki,addig kerékpárral megy. - egyszerre néztünk rá Józsefre,aki elvörösödő

arccal állt fel.

-Én nem is tudtam...na,mindegy már-mondta,és kiment sörért a kamrába.

-Nem biztos pedig,hogy mindegy az! Sajnálom,kis sógornőm,hogy igy elfajultak a dolgok

nálatok,de ebbe már iylenkor beleszólni nem lehet.Felnőtt nő vagy,állásod van,két

gyereked.Rajtad áll,igy éled-e le az életed,a te döntésed lesz,és akármi lesz,mi

elfogadjuk-kászálódtak fel Imre szavai után mindketten,és mentek is haza,öreg este lett

már.

Aznap este sokáig nem feküdtem le.Timike és József már régen aludtak,amikor beléptem

a konyhából.Átgondoltam ,ami eddig történt velem,velünk.Nagyon sziven ütött,amikor

megkaptam annak idején az első pofont...az mégjobban,hogy kiderült:nem a szeretet,

hanem a pénzsóvárság vezérelte az örökbefogadásnál Józsefet...az azóta többször le-

alázott, kiszolgáltatott helyzetem,a sokszori  ittas hazatérés,az azt követő

pofonosztás,már a gyerekek előtt is az utóbbi időkben...és a mai,teljesen józan állapot-

ban...hát, bele sem mertem   gondolni,mi lesz,ha a mostohagyereke lesz a célpont?!

Ahogy józan fejjel,azt ma megigérte?!

Váratlanul ért Vali levele,melyben értesitett,lejönnének tavasszal pár napra a

gyerekeivel.Most már ő is a Dunántúlon lakik,mint irta ,utazik anyámhoz,utközben

bejönnének. Örültem a változatosságnak,végre egy rokonom nekem is felbukkan!Kisritát

már varratszedés utáni állapotban,otthon kellett felügyelni,mig megerősödik.Sokat kellett

vele tanulni,pótolni az első osztályos,nagyon fontos anyagokat,melyre a többi majd

épül.Könnyen és jól tanult,teljesen felerősödve folytatta az iskolát. A tél most valahogy

hamar telt el.József békén hagyott,de ez csak vihar előtti csendnek látszott.Munkahe-

lyemen a rendezvények utáni ünnepi csend,majd a januári-februári  holtszezon,végre az-

tán tavaszodni kezdett.Ezzel együtt indult be Józsefnél is  újra a durvaság,a kötekedés,

és ezzel együtt a részeges esték sorozata is:indult a fociszezon.Játékvezetőként utazott

elég sokat hétvégenként,de a hazai meccseken is mindig kint volt...és az azt követő

részegségbe fúló sörözéseken.Ilyenkor,ha szóltam bármit,mikor betántorgott az ajtón,

akkor azért,ha nem szóltam,akkor azért,de nekem jött,menekülni kellett előle.A gyerekek

felébredtek a ribillióra,sírtak,ez pedig még jobban dühitette.