Olyan jól ment minden.A gyerekek elhelyezve,én tanulgattam a munkakörömet,
a főnököm,és kollégáim segitőkészek,megértőek voltak.Kisrita és Timike sok örömet
okozott,minden szépen kialakult.Külön jó dolog volt,hogy József egyre többet utazott
el a focistákkal,gyakran elindultak már szombaton,és csak vasárnap éjszaka kevere-
dett haza.Ilyenkor viszont olyan állapotban,hogy csak eldőlt,mit a zsák...mi taga-
dás örültem ennek. Hétközben én húztam,halasztottam a lefekvést,minden ürügyem
megvolt rá:munak után kellett főzni,mosni,vasalni,másnapi holmikat előkésziteni a
gyerekeknek sokszor aludt el várakozás közben,az én nagy örömömre.
Munkahelyemen egyre több feladatot kaptam,amitől nagy önbizalmam lett,és ez rám
is fért.A gépiró tanfolyamből még két hónap volt hátra,az anyagiakat nem volt köny-
nyű kigazdálkodnom,József - ha másra nem is -erre nagyon figyelt...ráadásul az épitési
hitelt is törleszteni kellett,és a jószágtartás is le lett redukálva,mióta én nem vállal-
tam az ellátásukat.
A gépiró iskolában havonta rendeztek háziversenyeket.Ez szinfelmérésre is nagyon jó
volt,úgyhogy a negyedik hónap vége felé,vettem a bátorságot és jelentkeztem én is.
Magam lepődtem meg legjobban,hogy versenygyőztes lettem:sebességben és helyes-
irásban is.Megilletődve vettem át a kis,házioklevelet és a sikertől felbúzdulva,egyből
jelentkeztem vizsgára is.Tanárunk nem igazán örült ennek,mert amennyiben sikerül
a vizsgám,az neki két havi tandíj kiesést jelent. Viszont meg sem tagadhatta,tekintve
a háziverseny eredményét...bejegyzett hát vizsgára.
Óriási izgalommal készültem,főként,hogy a tanfolyam kezdetekor elszenvedett
kézsérülésem miatt,sohasem tanultam meg "rendesen" gépelni,annyira rögződött
bennem a beteg ujj helyettesitése.
Minden várakozást felülmúlt a vizsga menete:nem volt nehéz,hagytak kis időt a meg-
nyugvásra is a gépek előtt ülve,majd másolás és diktálás következett.
Sikeresen levizsgáztam.Szinte repültem volna hazafelé,hogy be tudjak még ugrani a
munakhelyemre,elújságolni a nagy hírt...előre ugyanis nem közöltem velük,tartottam
a felsüléstől.Másra nem is nagyon számithattam,hoyg velem örül,mint a kollégák,és a
főnököm.
Megnőtt az ázsióm! Lassacskán rendszeressé vált,hogy a hétvégi rendezvényeken
behivtak,nekem kellett lebonyolitani a programot.Eleinte nagy izgalommal végeztem
a dolgom,de belejöttem.Nagyon szerettem a kiállitásszervezéseket,a hétvégi előadó-
művészek fogadását,a műsor "levezénylését",az anyagiak rendezését a fellépők felé.
Élveztem,hogy komoly feladatom van! Igy alkalmam nyílott megismerni az országos,
sőt nemzetközi hírnévnek örvendő énekeseket,humoristákat,irókat és egyéb
művészeket közelről...némelyik bizony nagy csalódást a színfalak mögötti vulgáris
viselkedésével,magatartásával,nem ritkán ittasságával.
Józsinak ez persze nagyon nem volt ínyére,merthogy hétvégéről volt szó,amikor ő
a cimborákkal "volt hivatott " lenni. A sokadik veszekedést követően kénytelen voltam
megoldani a gyerekek felügyeletét,a szomszéd néniékkel,vagy sógornőmékkel egy-egy
ingyenjegy ellenében.Igy József még szabadabban mehetett,ahova csak akart,úgy
gondolta,"hiszen én sem vagyok otthon",akkor neki is jogos...azt már nem látta meg,
hoyg én ezért külön pénzt vittem haza,hiszen ez munka volt,még ha nekem tetszett is.
A sokféle emberrel való találkozás,a sokszinű beszélgetések,önmagam képességeinek
elismerése főnökeimtől,egyre inkább ráébresztett József kisstilüségére,felnagyitva
kezdtem látni emberi hibáit,hiányosságait.Távolodtam egyre jobban távolodtam tőle...
Ezzel együtt úgy éreztem "felnőttem": két gyermek után huszonévesen nőnek éreztem
magam,de magányos nőnek...vágytam valami megfoghatatlan.,megnevezhetetlen
valamire,valakire,érzésre...
