Elkezdtem lopni a saját tyúkom alól a tojásokat...titokban vittem,ha összegyült,és

leadtam az ÁFÉSZ-felvásárlónál,aki nem olt más,mint a szomszéd Józsi bácsi.Igy

könnyen ment,megkérnem rá,ne emlitse ezt Józsefnek...aztis elmondtam,mire gyűjtök.

A tanfolyamnak legalább a kezdődiját akartam igy összeszedni, a konyhapénzből

lecsipegetett összegekkel kiegészitve.Józsi bácsi helyeselte,hogy vannak terveim az

előrelépésre,biztositott titoktartásáról. Másik szövetségesem a faluszerte

"boszorkánynak" titulált vénséges vén Juli néni volt,az utcánkban laktak vénlegény fiával.

A fiú lehetett már úgy negyven éves is,és az én kifejezett szerencsémre sokat járt át

férjemhez,együtt ittak.Igy nem volt feltünő,hogy az anyjával összebarátkozva,én meg

hozzájuk mentem át időnként.Arról már nem tudtak,hogy nem  szomszédolni jártam

én...mindig vittem át Juli nénihez egy-egy csirkét,tyúkot, pár kiló darát,vagy tápot,ő

pedig olcsóbban megvette tőlem,mintha piacon vásárolná...Kezdtem már nagyon is

kitanulni a falusi férjüknek oly gyakran kiszolgáltatott asszonyok rafinériáit,hogy

valahogyan boldogulni tudjak...az aprójószágból ha el-eltűnik egy-kettő, nem sokat

törődnek vele,átrepült a keritésen,elkapta valami...nem sokat számitott.Nekem viszont

igen,mert összegyűlt annyi pénzem,amivel elindulhattam a tanfolyamon:Józsefnek azt

mondtam,rendkivüli lehetőség,mert ingyen kezdik,és később havonta kell kevéske ösz-

szeget fizetni,amit én majd kigazdálkodok nem fogja őt terhelni semmi... Eleinte meg-

próbált elzárkózni az egésztől,de kezdtem keményiteni: az egész családot fellármázom,

fenyegettem meg,elmondom azt is,miket múvel itthon,mennyi pénzt ereget le a torkán,

akkor erre is futnia kell...Tudtam én: nem is annyira pénz,hanem a beláthatatlan jövő,

az ellenőrizhetetlen jövőtervem nyugtalanitotta.Végül beadta a derekát,és már "csak"

Erzsi néni nagylelküségére volt szükségem,a gyerekek felügyeletére tanfolyami időm

alatt.Majdhogynem boldog voltam.hogy elkezdhettem a gépirást tanulni.Nagyon

igyekeztem,nagyon figyeltem,mindent elsőre,rögtön meg akartam tanulni,mihamarabb

vizsgázhassak.Otthon is mindent nagyon nagy odafigyeléssel végeztem el,még azt a

cselt is bevetettem,hogy válogatottan József kedvenceit főzzem vacsorára,minél

kevesebb támadási felületet hagyva magamon..A nagy igyekezetben már első hónapban

olyan mélyen sikerült elvágnom a bal kezem gyürüsujját,hogy csak nagy nehezen tudtam

eleget tenni a gépelés szigorú szabályainak:melyik ujjal melyik betűt kell leütni... 

 A tanfolyam hat hónapra szólt. Már a harmadik hónapban jártunk,mikor hazaérve

leszállva a buszról egy hirdetményt láttam meg:gépirót keres a helyi Müvelődési Ház!

Még a lábam is elgyengült...Estefelé járt,de nagy levegőt véve megcéloztam a

bejáratot.Szerencsémre az igazgatóba botlottam rögtön,aki kérte: üljek le a gép elé,

és másoljam ki az elém tett újságcikket. Nagy lelkesen kezdtem neki,de hamar

elakadtam:olyan irásjelek voltak benne,amit még nem tanultunk...lázasan keresgéltem

a gépen,igy azt sem vettem észre,hogy egy jó ideje hátam mögött állt és figyelt az

igazgató úr...egészen,mig meg nem szólalt:

-Nos,hagyja csak...inkább irja,amit diktálok- normál ütemben beszélt,és én annyira

akartam,hogy éppen ez lehetett a baj! Nem találtam a nagy betűt,olyan gyorsan irtam

volna,hogy összeakadtak a betűk,szét kellett válogatni a szálakat,ő pedig mindezt látta.

Én viszont már semmit sem...a könnyeimtől,éreztem ,hogy leszerepeltem.Nem is

mertem ránézni,csak ölembe ejtettem a kezeimet,melyek vörösek,kidolgozottak voltak..

-Khm.Mondja csak....nagyon kell magának ez az állás?-kérdezte halkan. Csak bólogatni

tudtam,de végre ráemeltem a tekintetemet. -Most tanulom,de igyekszem nagyon...

higgyje el,menni fog,kérem...-suttogtam.

-Hát figyeljen rám.Maga nem tud gépelni,ezt mindketten tudjuk. Elhiszem, hogy

igyekezni fog,mert itt akar maradni.Egyszóval felveszem. Hétfőn nyolckor várom, a

többit majd akkor.ne okozzon csalódást!- tessékelt ki az ajtón.

Húha.El sem hittem.Ez velem történt,velem,aki most tanulja csak,és már állásom van.

Rendes,komoly felnőtt állásom.Úgy szédelegtem haza,hogy nem is emlékeztem rá,kinek

köszöntem,kivel találkoztam.

Erzsi néni várt a gyerekekkel:Kisritát elhozta az ovodából ,ahol már  iskola előkészitőbe

járt,Timike pedig kezdte követelni a vacsorát. József ilyenkor még dolgozott,ugyhogy

megkértem Erzsi nénit: most mondjon nekem jó tanácsot! Elmeséltem neki vacsora

készités közben,mi történt,a Jóisten segitett,de mindezt hogyan tálaljam József-

nek?!

-Ez nem lesz könnyű,bizony nem. Attól kezdve,hogy munkába állsz,öltöznöd kell,ápoltnak

lenni,egész nap másokkal leszel,mosolyogni,és elfogadni mindent,amit rád biznak,

ellenvetés nélkül.Tudod te,hányan lennének oda ezért a munkáért?!Csodálom is,hogy

megkaptad.Megsajnált téged az az igazgató...de nem is ez a kérdés.Hanem hát József!

Ha igazán akarod a munkát,msot állj a sarkadra.Ma még ne szólj neki.Holnap beszélj

Marika sógornőddel,hivd át őket estére az urával együtt.Mondj el neki előre mindent,de

úgy,hogy ha itt lesznek,akkor hozod fel...úgy gondolom,melletted lesz Jóska bátyja is,

Imre ,ő rendes ember.Igy legalább elvezed az élét a dolognak...-töprenkedett sokat a jó

tanácson.Nem győztem hálás lenni,ennek a bölcs öregasszonynak,aki a papa után a

legjobb szövetségesem lett.