Nem csalt meg az ösztönöm:József sunnyogása valóban borzasztó titkot takart:

megvette a gyereket...ezzel együtt engem is,sütkérezve a végtelenül nagylelkű,nemes

cselekedetének fényében.Élvezte,hogy  iszonyatosan hálás vagyok neki azért,hogy

Kisrita a nevére került...csak azt nem tudtam:pénzért tette.Felhasadt ajkamat törül-

getve a vértől, borzasztó gondolatok fordultak meg a fejemben.Igyekeztem lecsillapitani

magam,a két kisgyerek nem láthatja,mi történt közöttünk.

Remegő térdekkel indultam a gyerekekhez,mosolyt erőltetve magamra kezdtem velük

foglalkozni.Timike- mióta lekerült róla a kengyel -szinte azonnal felállt,semmi nem szegte

kedvét,lelkesen gyakorolt,mostanra már önálló lépéseket is tudott tenni. Kisrita

mindenben segitette,igy másfél éves korára elindult.Remekül eljátszottak együtt,kezdett

kibontakozni a kicsi egyénisége:akaratos,erőszakos természete volt,,,hálistennek Kisrita

szelidségével,türelmével ez szerencsésen párosult,de engem elgondolkodtatott.

Bármilyen édes kis arca volt Timinek,- főként,hogy kezdett nőni a haja is,eddigi kopasz

kis fejecskéjét világosbarna abszolút göndör,csigába kunkorodó fürtök boritották be.

Hatalmas szemeivel,sűrű,nagy szempilláival feltünően szép kisgyerek volt- kénytelen

voltam szorosabbra fogni a gyeplőt,és nem nem engedni mindenben az ő akaratának.

Főként akkor nem,ha ez a másik gyerek rovására ment...Kisrita ugyanis soha nem

szaladt panaszkodni,zokszó nélkül engedte,ha Timi kivette a kezéből a játékot,akár az

ételt...Belegondolva,hogyha később közösségbe kerül,ezt a viselkedést nem engedik meg

neki,meg kell tanulnia már itthon is, a megfelelő szabályokat. Bizony ez nemigen ment.

Ha végre valami kis eredmény mutatkozott volna, akkor az apja "időben " közbelépett:

természetes,Timike javára billentette a mérleget,igy a gyerek alig mult 2-3 éves

meggyőződhetett róla: ebben a házban csak ő és az apja a domináns,Kisrita és én ,az

anyja úgyszólván alárendeltek vagyunk csupán. Férjem nem volt partner abban,hogy

megértessem vele: saját gyermekének tesz ezzel rosszat,hiszen utálni fogják a társai

ha ilyen önző módon viselkedik majd,kiközösitik maguk közül...én a gyereknek jót akarok.

Rendszerint veszekedésbe,verekedésbe torkolott,ha nem adtam neki mindig,mindenben

igazat...honnan is örökölte Timike a természetét...?

Márpedig nem adtam,és makacsul kitartottam a normális gyereknevelés mellett.Ennek

a konokságnak köszönhetően szaporodtak a pofonok,msot már a gyerekek előtt is...sőt,

előfordult durvább dolog is. Egyik alkalommal Timikét ölébe véve állt meg előttem, a

gyerek kis feje majdnem egy szintbe került az enyémmel.-Na,mutasd csak meg,mit

tudsz! Mutasd meg anyádnak mit tanultál tőlem!-biztatta a gyereket férjem,aki huncut

szemekkel nézett rám,majd váratlanul arcomba köpött...meghökkenésemen göndören

kacagott,hiszen nem tudta mit tesz vele az apja. Az apja,aki erre tanitja gyerekét...

most majd megszakadt úgy hahotázott a "jó tréfán" .-Ezt érdemled,látod,már a gyerek

is tudja...-vágta oda,és indult a sörösüvegért.

Azóta tartott köztünk a háború,hogy elszólta magát:nem önzetlenül,hanem pénzért

vette  a nevére Kisritát.

Azóta nem engedtem magamhoz,csak ha már annyit erőszakoskodott,hogy teljesen

letaglózott fizikai erejével: kedvét töltötte rajtam,és én undorral menekültem a

fürdőszobába:ezt nem is titkoltam,amivel persze,még jobban magam ellen

hergeltem...tisztában voltam ezzel,még sem tudtam megállni.

Konokságom és a vágy,hogy ne függjek tőle állandó fejtörést okozott,mit tehetnék,

hogyan szabadulhatnék? Ez időtájt tudtam meg,hogy a városban lehet jelentkezni

gépirói tanfolyamra.Pénzért. Azt tudtam,hogy József erre egyetlen fillért nem fog ál-

dozni,magamnak kell kiokoskodni a módját...