Kislányom édesapja eleinte kételkedni kezdett a gyerek betegségében,később engem

próbált vádolni,hogy "ilyen lett" ,azután pedig teljes mértékben kivonta magát az egész-

ből.Mintha semmi sem kötné hozzá.Nem is tett érte semmit,ha sírt Timike,akkor az apja

orditott,fenyegetőzött,és elmenekült a kocsmába...

Egyre gyakrabban történt,hogy ilyenkor visszaszóltam neki,hiszen az orditozása csak

még jobban sírásra késztette a kicsit rémületében.Ez eleinte meglepte Józsefet,de egy

idő után már fenyegetett,hogy "móresre tanit,úgy vigyázzak"!

Nem vigyáztam eléggé,igy a részeg kiabálásába beleszóltam:"ezért vetted  a nevedre

Kisritát,hogy örökké a részeg kiabálásodat hallja,lássa a tántorgásodat?! ahelyett,hogy

foglalkoznál kicsit a gyerekekkel,még a kicsivel sem teszed?" A válasz gyors volt és

letaglózó:

- Azért vettem a nevemre,mert megfizette az a mocskos apja! Vagy mit képzeltél,

bukott menyasszony létedre?!"- ahogy kicsúszott a száján,talán ki is józanodott hirtelen.

Csak rám meredt,és bevágta a tükörbe a sörösüveget...ezernyi,milliónyi szilánk csapott

szerteszét.Úgy éreztem,ez mind-mind az én szívembe talált! Micsoda?! Megfizette?!

Hogyan,mikor?! Hirtelen nagyon bátor lettem,megragadtam a karját:

-Tudtam,hogy nem a "jó" szíved vitt rá...ebből volt hát pénzed,itatni a cimborákat

hónapokon át,ezért sunytad le a fejed,ahányszor a szemedbe akartam nézni!

Kérdeztelek,honnan az önrész az épitkezéshez?! Hát innen! A gyerekfejpénzből...

ebből épitettél magad nevére házat,gyalázatos?! Megvetted...?!- úgy éreztem,meg

tudnám ölni. Kifulladva hallgattam el,ő pedig kirántva a karját,visszakézből akkora

ütést mért az arcomra,hogy lecsúsztam a fal mellett.

- Ezt fogod kapni,ha nem fogod be a mocskos szádat! Meg ne merd mondani  senkinek

igy van ez jól.Igy azt az embert sem bánthatja senki,nekünk meg jól jött az a kis pénz,

kussoljál,mert kiverem a lelket is belőled!- rámvágta az ajtót,hogy majd ki szakadt a

helyéből.

Ez volt hát,amit  már régóta éreztem,ez volt a titok. Megvette a gyereket,az a másik

meg eladta.

Istenem,melyik  az aljasabb vajon...milyen szépen becsomagolták az "üzletet"...hogy

egyforma legyen a nevük...és tényleg...milyen logikus volt.És én! Mennyire

meghatódtam,milyen rendes ember az én férjem! És most akkor,hogy is van?! Teljesen

összezavarodva törülgettem vérző számszélét a földön ülve...a gyerekek a másik szo-

bában rémülten lapultak. 

Össze kell szednem magam.Erősnek kell lenni,és okosnak. Valami végérvényesen véget

ért, még az a maradék is,ami volt.