Timike a lelkét kiorditotta éjszaka,ha nem ringattam,szinte folyamatosan...papa

állandó figyelmet követelt,mindkettőt pelenkázni,etetni,itatni kellett.Kisrita mint egy kis

csodatévő manócska rohangált körülöttem,igyekezett segiteni,odahozni amire

szükségem volt,csititgatta kishugát,vagy éppen papához beszélt,mig oda nem jutottam

hozzá is.Mert bizony a jószágot ugyanúgy el kellett látni.A késő őszi hideg,borzongató

esővel járó széllökések,átjárta az embert,a falakat,már tüzelni kellett az új kazánban.

Alvásra szinte semmi idő nem jutott.Állandó kábulatban végeztem a dolgom,legyengülve

szédelegve.Nem csoda,hogy letepert egy erős tüdőgyulladás,égett a testem a láztól,

melyet mérni sem tudtam,úgy szaladt végig a higanyszál a negyenegy foknál.Timikét

szoptatni kellett,de annyit tudtam.,hogy lázas tejjel nem szabad...Kínomban egy lepedőt

hideg izbe mártva betekertem magam,levegőt is alig kapva a brutális eljárástól,de tűz- 

forró testemet  le kellett hűtenem,legalább,mig szoptatok...Józsefet hazatértekor kér-

tem,hivja ki az orvost,szükségem van gyógyszerre.Még ebben a félkábult állapotban is

láttam rajta az ittasságot,munka után nem haza igyekezett segiteni ellátni a családot,a

gazdaságot,hanem a kocsmába a cimborákhoz..megint.Ilynkor rendkivűl agressziv tudott

lenni,nem ismert sem istent,sem embert.Most sem hazudtolta meg önmagát: -Nincs

nekem arra kidobni való pénzem,mit gondolsz te,ingyenre jönne ki?!Majd reggelre jobban

leszel!- orditotta,és meg sem várva válaszomat,hogy szoptatni sem tudom a gyereket

igy,már hortyogott is ruhástól eldőlve.

Nem is emlékeztem rá utólag sem,hogyan telt el az az éjszaka.Timike biztosan sirt,én

biztosan felvettem,ringattam,a vizes lepedőt is alkalmazhattam,mert reggel ott láttam

a vizesvödröt is,a kidőlt víz foltjait is.Émelyegve kapaszkodtam az ágy szélén

egyensúlyozva,hogy felálljak,mikor József felkelt,káromkodva csapkodott maga körül.

-Mennyire nem lehet aludni ebben a házban,vagy az öreg krahácsol,vagy a kölyök ordít,

elegem van belőletek!-indult munkába.

Frissen szült,gyermekágyas asszony létemre,a láztól égve én is úgy éreztem,elegem

van. Reszketve a hidegrázástól,forró könnyeimet kicsi lányom törölgette le arcomról

-Anyuszika,ma nem visz senki oviba,akkor téged gyógyitalak,jó lesz?-selypitette,csöpp

arcát lázas homlokomhoz szoritva.Együtt aludtunk vissza kis időre majd -

meggyőződésem,kislányomtól kaptam hozzá erőt-kóválygó fejjel,lassan kikecmeregve az

ágyból,nagyon lelassult mozdulatokkal,de sikerült ellátnom papát,Timikét.A jószágokhoz

nem mertem kiindulni,éreztem:elvágódok még moslékosvödrök nélkül is...táncolt a

szemem előtt minden.Távolról hallottam a kopogást is,Kisrita szaladt ajtót nyitni: a

szomszéd Erzsi néni jött."Nem akar zavarni,de hallotta a jószágok visitását,mozgást meg

semmit az udvaron,gondolta baj lehet." Hát volt,ezt aztán látta is,fel is háborodott

rettenetesen.-De hogy ez a Jóska gyerek! Hát ennyire szégyentelenül él ez,csak az ital,a

kocsma?! Már beszélik a faluban,mi van nálatok,persze van, aki kárörvend! Kellett a

városinak,nyakába szakadt minden.Julis sógornőd örül tán legjobban,nem is volt itt,igaz?!

Meg se nézte a csecsemőt?!- háborgott,térült,forgott a kardos szomszédasszony.

Addig-addig,hogy ellátta a jószágokat is,összeirta mit kell bevásárolni, -majd leverem én

Jóskán,csak te ne félj,-mondta ,majd eliramodott a faluba.

Papa nagyon rosszul volt,mosni is kellett,legalább a pelenkákat...teljes csüggedés vett

rajtam erőt.Mire végképp  elkeseredtem volna,hangos beszédet hallottam,de már bent

is voltak: Marika és a körzeti oros. Erzsi néni riasztotta őket,beszámolva mi van

nálunk..

-Tüdőgyulladás a javából,-állapitotta meg az orvos.-Adok injekciót,de jövök holnap is,

mellette pedig szedni kell a tablettákat,azonnal váltsák ki a recepteket!-adta ki az ukázt.

Marika,induljon,kérem a gyógyszertárba,Teljes ágynyugalom,a szoptatáson kivül semmi

egyebet! Majd besegit a család.- Marika szaporán bólogatott az elmondottakra,de láttam

a szemén,ez bizony nehéz lesz!

Az orvos távozása után ne sokkal megérkezett Erzsi néni is,már útközben értesült min-

denről.-Ez bizony nem tréfa,hallod-e!Majd az uram beszél a Jóskával,nem viselkedhetik

igy egy ember,mikor még az öregapja is beteg nekije! Rámentek erre mindahánnyan a

kisbabával együtt,micsoda egy galád természet...-dohogta,mig pakolta szatyrot.

-Ebédet meg hozok,a kicsi lyánynak,.Rituskámnak is szüksége van főtt ételre,estére meg

aztán helyére tesszük a dolgokat-jó volt kapaszkodni a szavaiba,bizni kicsit a jobb

megoldásba,de minden érzést elnyomott saját árvaságom kegyetlenül felerősödött

valósága.