Minden előzetes bevezetés nélkül kérdezte meg: -Mit szólnál hozzá,ha Kisritát a nevemre

venném? Az a gyerektartás ugysem olyan számottevő,és hát jön az újabb gyerek.Ne

legyenek kétféle néven,hiszen testvérek lesznek- hogy mit szólnék? Levegőhoz sem

jutottam,nemhogy szóhoz...Nem értettem,összezavarodtam:mi ez?! Miért,vajon? El

sem tudtam már képzelni,hogy ez is megtörténhetne.Sok éjszakát át gondolkozam

azon,hogy milyen csúfolkodásnak lesz kitéve Kisrita,ha iskolába kerül.A gyerekek olyan

kegyetlenek tudnak lenni,hiszen nem értik még,mekkora fájdalmat okozhatnak.És most

minen egycsapásra megoldódni látszik.Rögtön lelkifurdalásom lett,milyen is vagyok,mi

mindenfélét gondoltam már Józsefről,a töprengéseiről,a késői hazatérésekről...bár ez

utóbbit még igy sem értettem,mégha iylen csodálatos döntést hozott is,ezért miért

kell órákig sörözni a haverokkal?!

Elhessegettem magamtól,és belemerültem az óriási örömbe.József gyorsan intézkedett,

-mint kiderült el volt már inditva a hivatalos része-igy rövidesen menni kellett a

gyámügyre,ahol m ár rögzitve volt a valódi apa lemondása Kisritáról.Most viszont nekem

kellett formálisan lemondani róla azért,hogy a másik nyomtatványra újból rávezessék ,

hogy én  vagyok az édesanyja...őrült dolognak tartottam,és nagyon rosszul éreztem

magam azalatt a néhány perc alatt...!Kábulatban tettem eleget,és rövidesen már új

néven szerepelt az én kicsi lányom,apaként József lett bejegyezve.

Hihetetlen,ebben az évben mennyi minden történt velünk.Kórház,épitkezés,a régi

hosszú parasztházból L alakú épület lett,több szobával,központi fűtéssel,

fűrdőszoba,WC-vel.Nagy volt a hajtás,hordtam én is az anyagot,maltert,palát,fogyott

is az erőm.Sogorom,Antal aki kőmüvesmesterként irányitotta a munkát, sokszor le is

állitott,inkább szerzett még egy embert."szülni nem marad erőd,nem neked való ez"

komoran nézett maga elé,fejcsóválva mondta...szépen alakult az épület,belső burkolatok

sorról sorra elkészültek,sokan odajöttek,megnézték.

Erre jött a nagy öröm,Kisritának az örökbefogadása:mégiscsak lesz apja,és nem csak

papiron!Minden okom meglehetett volna a megelégedésre,szép,nagy ház,bármilyen

áldozatos munkával,erőfeszitéssel is,Kisritának apja "lett",a betakaritás

megtörtént,közeledik a szülés ideje is,bő három  hetem volt még,és aztán majd

pihenhetünk itthon a télen...

Csak szegény papa...Talán nem bírta feldolgozni,hogy szülőháza megsemmisül,napról

napra valami mássá alakul át..mindesetre csak gyengült,étvágytalan lett,beesett arca

szomorúvá tett.Időnként becsempésztem hozzá egy-egy szál cigarettát,ami ekkor már

tilos lett volna,dehát most már nemigen árthatott.

hamarabb eljött minden,mint gondoltam...Mondhatnám,hogy József trehánysága okozta

a bajt,de ez már nem segitene semmin.Ahogy közeledett a szülés ideje,ő hordta ki papát

a fűrdőbe,én lefürdettem,ő pedig visszacipelte.Csakhogy ezzel is ugy lett,mint a

borotválással.Húzta-halasztotta,szegény papa viszketett,bűzlött,hiszen pelenkás volt,

a vizelete ment csupán katéterbe,nagyon kellett az a heti egyszeri fürdetés...még kevés

is volt.De nem Józsefnek! Ő ezt is elodázta,húzódozott.Sunyi tekintettel lapitott,ha sűr-

gettem,majd kapta magát és elkarikázott a kocsmába.Igy az ágyban mosdattam meg

valahogyan,de ez nagyon nem volt az igazi és szegény vágyott is egy jó

fűrdőre.Eljutottam oda,hogy megelégeltem ezt a tessék-lássék  tisztálkodást.Megkértem

papát,kapaszkodjon a nyakamba,kimegyünk valahogyan fürdeni,milyen jó lesz,ha

rendesen ,kádban kiáztatja öreg csontjait.A kimenetelünk úgy-ahogy megtörtént,igaz,

éreztem az erőfeszitést a hasamban,derekamban.Végre megvolt egy kiadós

fürés,hajmosás.Már a kádból való kisegitésénél éreeztem,a pocakom a derekammal

együtt szakad le,vagy törik ketté,de csak folytatni kellett.Papa viszont elgyengült a jó

meleg viztől,csak kétségbeesve nézett rám,erőtlan karja hiába próbált kapaszkodni,nem

volt eredméyne.Valahogyan felnyaláboltam,húztam,vontam,mindenképpen be kellett

vonszolnom az ágyáig.Keservesen haladtunk nagyon.Beérve az első szobába,félig az

ölemben tartva a nagy hasamon,félig támogatva,papa megszédült,és engem is magával

rántva vágódott neki az öntöttvas radiátor sarkának.Rengeteg idő tud lenni egy

ezredmásodperc! Talán ennyibe telt ,mig átláttam:papának a feje széthasad ,ha oda

zuhan!Valami idétlen félfordulatra telt csak tőlem esés közben,amivel el tudtam forditani

attól az iránytól.Igy is mindketten elzuhantunk,de papa nem a radiátorra esett,hanem

rám...a hasamra.Fekve maradtunk mindketten.Hallottam Kisrita kétségbeesett

kiáltozását,sírós hangon a szomszéd néni felé. 

Rövidesen két mentő érkezett.Egyik papát vitte a megyeszékhelyen lévő kórházva,a

másik engem,ellenkező irányba a járási szülőotthonba.

Kisritát a szomszéd Erzsi néni vette magához.