Alhasi fájdalmaim voltak,éles,hasitó,amit nehezen viseltem,de viseltem.Valamiben biztam.,hogy biztosan elmúlik,talán felfáztam...

Egyik délelőtt papa fészkelődve kis heverőjén,krákogva megszólalt:

-Gondultam én valamit ,lyányom.Ha megtennéd nekem,nem kéne várni senkire se...

megoldhatnánk mink is- fürkészőn nézett rám.Meglepődtem,és faggatnom kellett,

hoyg végül is kiszedjem belőle:azt szeretné,ha én  borotválnám meg,hogy ne szenvedjen

pokig a várakozásban,mig József kénye-keve ráviszi,hogy -ahogy papa mondta- "meg-

nyúzza a szőrit". Életemben nem volt ekezemben borotva,hogyan is képzeli,elképedtem

 az ötlettől,mi lesz ha megvágom?Ha elvágom a nyakát?! Papa nyugtatgatott,ha ő meg

meri kockáztatni,nekem sincs félnivalóm,nosza,próbáljuk is ki! Bizony,he kezem nem

remeghettt,de a lábam annál inkább! Izgatottságom ellenére,elsőre is elég jól sikerült a

művelet,papa nagy boldogáságra.

Úgy érezte,terhére van ezzel az igényével saját fiának..szólni sem mert már neki.

Szaporodtak a bajok: József "erős"természete,d einkább visszatért durván célratörő

ölelései okozhatták egyre fokozottabban jelentkező alhasi görcseimet.Mí bírtam,tűrtem

de eljött az idő,hogy már láz is kisérte az egyéb tüneteket,számomra egyértelmúvé

vált:nőgyógyászati probléma lehet. A helyi szülész-nőgyógyász doktor -hála istennek

az idős főorvosasszonyvisszavonult már- kórházba utalt petefészek gyulladásra

gyanakodva.Rövidesen megejtették a vizsgálalot.Nem tudom,mi volt a nehezebb,

papát magára hagyni,Kisritával a karomon zsúfolt autóbuszon végigállni görcsölő

hassal,lázasan a közel negyven kilométeres távolságot...vagy maga avizsgálat,míg

kislányom odakint pityergett.Cisztát állapitottak megmelyet el kell távolitani,leszivatni

minél előbb. Annyi haladékot kaptam csak,hogy hazautazzak a gyerekkel,rendezzem el a

dolgaimat.ami a legsürgetőbb,két nappal későbbi dátumra műtéti előjegyzést kaptam.

Zsongott a melegtől,a levegőtlen járműtől amúgy is lüktető fejem:mit hogyan csináljak?!

Marika sógornőm és Erzsi néni szomszédasszonyom vállalták fel Kisritát,és papának az

ellátását.Józsi bácsi - a szomszéd- a jószágok etetését,Józsefnek ugye,dolgoznia

kellett...hiába csóválta fejét a szomszéd is:-Hát a szabadság fiam,az mire való?!-meg

sem hallotta.Itt már én is éreztem,nem csupán az otthoni kényelmetlenségek elől

menekül a férjem,mikor késő éjjel tér haza...van itt más is. Egyelőre nem tudtam

egyébre koncentrálni,mint  a napi problémára: már hajnalban indulnom kell!

Óvatosan leheltem puszit kislányom  álmában megizzadt homlokára,könnyem is

pottyant mellé.Istenem,hogy fog sírni,ha felébred és nem talál?! Igen, a beszédjét

mások nem igazán értik,és én most megfogadtam: ha ezen túl leszek,sürgetem is

a kezelést, mielőbb  javuljon az artikulációja.Szipogva indultam a buszmegállóba.