Mire mindennel végeztem, rendszerint megérkezett József,nem is titkolva a rá váró
éjszakáról álmodozott egész nap...félre kellett fordulnom ilyenkor,ne lássa könnybe
lábadó szemeimet.Hihetetlennek tartottam,hogy ne lássa be: összeesek a fáradtságtól.
Munkahelyén álmodozhatott,mint kazánkezelő,nemigen terhelte le fizikailag magát,
erre gondolva később már szikrázó szemeimet rejtettem előle,kerülve a fél éjszakát
átszaggató veszekedését,szemrehányásait.
Nem egyedül jártam ki földet művelni:több asszony is dolgozott a szomszédos parcellák-
ban,tudtuk,melyik földcsík kinek van kimérve.Ez engem ugyan nemigen érdekelt,annál
inkább várták "szomszédaim" az én megjelenésemet! Úgy,olyan módon lehetetlen lett
volna dolgozni,hogy az éles,hasogató asszonynyelvek ne találjanak benne kivetnivalót...
hát még a ruházatom!Nyári,júliusi kánikulában kemény fizikai erőkifejtés a kapálás.Igye-
keztem minél kevesebb és szellősebb ruhát viselni,a lenge,könnyű mozgást biztositó laza
öltözék egyben védekezés volt a hőség,az izzadás ellen a forró,hőségtől remegő
levegőben.Ez is hiba volt..ezek az asszonyok bolyhos melegitőalsóban,hosszú ingben,azon
felül műszálas "otthonkában"sok esetben gumicsizmában dolgoztak! Elképzelni sem
mertem,mi lehet a szellőzetlen,vastag ruhák alatt...Én persze,öltözékemmel újabb
alapot adtam a kibezsélésre," a városinak nem is csoda,ha nincs szégyenérzee,hiszen
azér' is esett meg.." Nem érdekelt már engem a csipkedődésük,dehát süket sem
voltam ,ők pedig gondoskodtak róla,hogy halljam,mi a véleményük. Munka közben
elgondolkodtatott,vajon mitől lesznek ilyen gonoszak az asszonyok,a férfiak között ez
ritka...Meglepődtem,mikor rájöttem a nyilvánvaló okra: legtöbbjüknek egy szava sem
lehetett otthon az "ura" előtt. Véleménye,ha van is,ha mondani meri is,nem érdekel
senkit,afféle "asszonybeszéd"....azután kell mennie,amit az ura mond,diktál neki:
engedelmesen,Már akkor,ha el akarja kerülni a durva "kontyolást",a csattanós pofont.
Beborozott urának vágyát ki kell elégitenie,akkor is,ha másnap csak kétrét görnyedve
tudja ellátni dolgát a kíméletlen,asszonyi igényhez sokszor tudatlan,részeg aktus után.
Előfordult,hogy még büszke is volt a férj,asszonya hogyan vonszolja magát...gondolván
"jól kitett magáért"mellét kidüllesztve ránt egyet a nadrágszijon,gondolván azt is:máshol
legalább nem kereskedik az asszony,mint ajóféle fehérnépek!" Papa eleget mesélt a
falusi életről,annak is az elmaradott,esténként borba fúló erőszakosságról,a családfők
valóságos uralmáról.Nem csoda hát,ha bokorba gyűlve ezek a megkesereett nők úgy
kapnak valami ócsárolnivaló után,mint az idei jérce a giliszta után...fut is vele rögtön,
igy legalább megtudja a többi is,mije van neki,mekkora hirt hozott,lehet sokfelé
tépni,szaggatni...szegényes,de egyfajta kielégülés ez számukra.
Szánnivalóknak tekintettem őket,talán akaratlanul is,de rá-rámosolyogtam
valamelyikre,amitől az aztán zavartan nézett körül...idővel némelyik viszonozta is.
Kedvességgel lehet csak,éreztem,olyan sok heg foltozódott már lelkükön,a legkisebb
vissszavágott éles szó és felszakadnak az elfojtott indulatok,érzelmek,azok a sérelmek,
amiket kénytelenek naponta elviselni.Kötényükkel eltakarni,sőt,titkolni,tagadni még
önmaguk előtt is.
Papa egyre tovább heverészett reggelente,egyre lassúbb lett.Nyugtalankodni kezdtem,
nagyon figyeltem rá,de befolyásolni nem tudtam a sorsot:egy reggel arra ébredtünk,
hogy lebénult fél oldala,vizelete leállt,kórházba kellett vitetni.Kisrita keservesen sirta
végig azt a hetet,mig "papája" nem volt otthon.Magam is titokban sirdogálva,mélyen
aggódva vártam hazatértét.
Aki aztán hazajött,az nem a régi papa volt.Félig magatehetetlenül,megfehéredve a
kórházi levegőtől,beesett arccal,mélyen ülő szemekkel meredt rám...
Minden erőmre szükség volt,hogy ne sírjaam el magam előtte.Igyekeztem nem
észrevenni elhanyagolt borostáját,pisiszagú ruházatát.Mentem,szaporán készitettem
elő a helyét,segitettem az ágyára.Hoztam a meleg vizet,mosdattam,szinte egyfolytában
beszélve hozzá,ne is legyen módja a szabadkozásra..Könnybelábadt szemét
észrevéve,láttam, ha nem tudja is mondani,de érti ő,mit miért csinálok.
Nehéz idők jöttek.Papa katétert kapott,egyre csak feküdt,szemével kisérte a mozgást
maga körül.Nehezen érthetően beszélt,de látszott azt sem szivesen teszi.Most már
őt is ugy kellett ellátnom,mintha kisgyerek lenne.Enni sem tudott önállóan,segitségre
szorult.Rengeteg időt szántam rá,nagyon szerettem őt.Csakhogy ez az idő aztán más
tennivalóm rovására ment,igy örökös hajszoltságban voltam.Esténként zúgó
fejjel,szédelegve rogytam az ágyba,Józsefet csak úgy,erőtlenül próbáltam távol tartani
magamtól...