Valóban:már mindenki tudott az esküvőmről,csak én nem...József -valószinüleg ebben

nagy szerepe volt megváltozott szexualis életünknek is-korengedményes kérelemmel

esküvőt jegyeztetett elő.Mint mondotta,ez a 16.születésnapi "ajándéka" számomra.

Édes Istenem,méghogy ajándék! Az én ajándékom a közel kétéves Kisrita,de igen..mégis

az ő érdeke kivánja,hogy ajándékként kezeljem ezt a "nagyvonalúságot":törvényesitsük

kapcsolatunkat,annak ellenére,hogy József tisztában van vele:attól,hogy az ágyban oda-

adóbb vagyok,ez nem szerelmet jelent.Mégis házasságot akar. Jó.Merész lettem ebben a

nagy köznépi-rokoni meglepetésszervező hangulatban:azt kértem,hogy akkor már

Kisritának tartsuk meg a névadói ünnepségét is.Ígéretet kaptam rá,igy aztán jobb

kedvvel tudtam nézni a világba.

Vágytam egy kis magányra,átgondolni,mi minden történik velünk,egymás után: mintha

gyorsvonaton robogna az életünk,állandóan újabb,és újabb történések,nyugalom,csen-

desség nélkül.Mennyire nem tudtam -és ez igy volt jó- hogy ez a gyorsvonat lesz még

expresszsebbességű is..

Legszűkebb családi körben polgári esküvőt tartottunk.Előre megfőztem,felterítettem.

Hazafelé sétálva a sok lesből figyelő szempár tüze égetett...az egész falu tudta:

"csak elveszi azt a megesett lyányt!" Álszent mosolyú gratuláló is akadt,akik odaléptek

hozzánk,de láttam részvéttel teli asszonyi pillantásokat is:bizony,nem mindenki ment

itt sem szerelemből férjhez!

József a testvérével,sógorával nagyon emelkedett hangulatba került,amit az üressé

váló demizsonok is igazoltak.

 Azünnepi ebéd után magunkra maradtunk, de József tovább folytatta az ü nneplést

,és én nem is hibáztattam érte. 

Belegondolva,ha a szokásoknál maradva nősül,-természetesen akkor nem engem

választva-  háromnapig tartó,valódi sátoros lagzija is lehetett volna.Zenészekkel,reggelig

tánccal ,mindennel.Hagytam,mentem én ellátni a  jószágokat,késziteni a másnapi

darakevertet,szedni a tojást,ganézni a disznókat.Hanem itt már elkapott a szívből

felszakadó igazi,keserves zokogás! Ez hát az én esküvőm,a disznóól hidlásán villázva a

gőzölgő trágyát,mig a frisssensült férjuram már  részegre ünnepli magát! Hol maradtak

a vágyaim,az álmaim,a templomi halk zene,az ünnep hangulata, a fehér fátyol? Hol a

családom, a lelkemnek kedves emberek? Hiszen egyesegyeül vagyok itt,József rokonai

voltak csak jelen,mi volt ez?!     Ünnep?! Kinek...?  Nem törődve a disznóól

deszkapalánkjának penetráns beivódott bűzével,ráborultam ,ejtve villát a

trágyába,hagyva a híg trágyalét gumi csizmámról a koca dörzsölje le,nyöszörgő sírásom

megkönnyitette lelkemet.  

Ettől a naptól megváltozott valami.Nem is kutattam,mi az,ellágyulva néztem papa

örömét,merthogy kiderült: ő találta ki az egészet,az esküvőt. Egyik, a virágok illatától

bódult este a a sámliján üldögélve vallotta meg: "tudod, lyányom érzem én a

gyengülésemet...hát ugye .az idő.Ugy gondoltam,jobb rendet hagyni a házam

körül.Megérdemled,hogy ne lyányfejjel nézzél szembe a világgal,ezzel a kis poronttyal,e." 

Mélyen meghatott,mint mindig az öreg,bölcs emberséges papa ondoskodása.Jobban,mint

József "ajándéknak" nevezett szertartása...Valóban gyengélkedett,egyre gyakrabban

kivánkozott ágyban maradni reggelente.Nagyon féltettem,mindent megtettem

érte,hiszen ő volt kezdettől fogva az egyetlen önzetlen támaszom, jóakaróm.

Délutánonként cipeltem kis,gyerekheverőjét a verandó napsütötte részéről a kellemesen

meleg,de mégis hűsebb árnyékba,féltő szeretettel figyelve még a pihenését is.

Az élet kemény tud lenni.Faluhelyen gazdálkodva nem simer részvétet,kényelmet! A ház

mögötti veteményesen kívúl volt ám háztáji föld is,azt is művelni kellett.Ez alól én sem

lehettem kivétel.Egyre több teher rakódott rám:hajnalban keltem,kerékpárral mentem a

határba.Beálltam az éppen soron következő táblába,sorba,legyen az kukorica

kapálás,fiókolás,töltés vagy éppen betörés.Míg én a határban dolgoztam,papa vigyázott

Kisritára,szemét le nem vette róla.Gondoskodott etetéséről is,amit előre

elkészitetttem számukra. Késő délután értem haza,meghatódva láttam,ott ténferegnek

már az utcai kiskapu tájékán a csöpp gyerek,és a hajlott hátú ,botra támaszkodó

öreg.

Figyelték,mikor érek már haza..messziről hallattszott a koca követelőző röfögése,a

süldők visitása,a kacsák méltatlankodó hápogókórusa...pihenésem annyi volt csak,amig a

biciklin ültem...