Segitséget nemigen kaptam,Marikáék át-átjöttek,az viszont csak látogatás volt.

József természetesnek vette,hogy papa ellátása,gondozása is "belefér".Persze,hogy

bele,sőt,ez volt az elsődleges,inkább a többi munkám egy részét kellett volna,hogy

átvállalja,de nem.

Egyik nap Juli esett be az ajtón,aki régesrég nem járt már nálunk.Mióta tönkretette

első karácsonyunkat,és József rajtaakapta a kutakodáson,azóta nem jött.

Nagy garral,önelégült ábrázattal nézett rám:

-Ajaj,látod-e,nem mindig minden fenékig tejfel!Most éppen feketeleves!Ez is a tied ám,

szokjad! Apám meg,jó lesz,ha nem húzza sokáig,igy,nyomorékul,csak terhére lesz

lesz mindenkinek,saját magának is,lássa-e!- ahogy jött,viharzott is ki az ajtón,mint egy

vészmadár...ekkora kegyetlenséget nem hittem volna el egyetlen lélekben.Nehezen,

de nagyjából sikerült megvigasztalni papát,de elrémülten gondoltam a jövőre,elnézve a

katétercsövet kilógni a  pizsamanadrágból...

Szokni...ahogy Juli mondta,bizony volt mit! Olyan idők következtek,jobb is volt előre azt

nem is tudni.Pedig,örömömre Boglárka is meglátogatott bennünket,amit hosszú levelezés

előzőtt meg.Nagy izgalommal néztem elébe a "vizitnek",igyekeztem megfelelően

készülni.

Szinte már dicsekedni támadt kedvem,hadd lássa csak,mi minden került az én kezem

alá,és én megfelelek ennek a feladatnak!

Amit nagyon akarunk,az általában nem úgy sikerül...most megtapasztalhattam és nem

először életemben.Persze,örültünk egymásnak,büszkén vezettem végig a kerten,a

jószágok között is,de már láttam,valami nem stimmel...Végre Boglárka

nekirugaszkodott,és kimondta:

-Te csak cseléd vagy itt,tudod?! A férjed kék köpenyben feszit,udvarolgat a

tejeslányoknak,egy automatizált kazánházban a kijelzőket ellenőrizgeti egész nap.Nyáron

hűvösben,télen melegben...míg te? Nyáron felforr az agyad  a határban,itthon is a kert-

ben,télen hordod a havat a jószágok elől,melegited a jeges moslékot,ganézod a fagyos

trágyát...erre vagy ennyire büszke?! Férjed kipihenten ,de semmiképpen nem elfáradva

ér haza,készen várja a meleg vacsora és  várja a "desszerrtet" az ágyban...te meg

már a kislányoddal sem tudsz foglalkozni,összeesel a fáradtságtól,és most még apósod

is...mint fekvőbeteg,úgy kell mindenről gondoskodnod.Kisrita beszédkészsége nem

megfelelő,te észre sem vetted,mert megszoktad.Logopédushoz kell vinned,addig

az itthoni,meg határbéli munkát végeztese el a férjed azzal aki nem gyereklány és nem 

ötven kiló!- tátva maradt a szám.Istenem,hogyhogy ennyire el voltam én vakulva?

Én tréfásnak fogtam fel,meséltem el,hogy hogyan bolonditja az asszonyokat,lányokat,de

mégsem olyan "vicces" ez!Mert,hogy igy van,ahogy Boglárkából kitört,az tagadhatatlan.

József valóban nem tesz semmi erőfeszitést a munkahelyén,este meg,hazafelé jövet

még a kocsmába is bemegy a haverokkal néhány sörre,mindennap szinte.

Én meg?!

Örülök,ha az ABC-be el tudok kerékpározni,rohanvást intézve a vásárlást is,nem jut időm

magamra sem,csak a munka.a munka.Valóban változtatni kell,gyökeresen.Kisrita

beszédje meg,hát igen...pöszén beszél,illetve nem is,selypít,vagy ilyesmi.De én

megértem...Az is igaz,láttam.,észrevettem már,mások meg nem nagyon...szomszéd

néni például,mindig visszakérdez.Nővérem búcsúzni kezdett,megigérve:utána néz

logopédusi szakrendelésnek.Minden másban megdicsért,talán vigasztalásképpen...nem

tudtam már igazán ráfigyelni,úgy mellbevert a felismerések özöne.

Papa ellátása,kényelmének biztositása nekem alapos gondot okozott,Éppen ezért

érdekesen furcsának találtam,József milyen könnyedén kezelte az új

helyzetet.Megjegyzésemre,hogy ez engem bánt,közömbös arccal világositott fel:

-Lehet,hogy itt vidéken másként fogjuk el,de akkor is igy van.Megöregedett,ekopott

ez az élet rendje- azzal jóízűet böffentve a vacsora után.ledőlt az ágyra.

Kisritát röviddesen előjegyezték szülővárosomban beszédjavitó foglalkozásra.Papát

mentő vitte két-három hetente katétercserére aközeli kisvárosba...igyekeztem

megfelelően előkésziteni,ami nem mindig sikerült jól.Például ,József egyre inkább

húzódozott az édesapja borotválásától,elhanyagolta,elodázta.Szegény öreg,kaparta

sercegő,viszkető,ősz borostáját,beesett arcán,de türelmesen várt Józsefre napokig.

 Talán a megszaporodott családi gondok,talán más miatt,de Józsf egyre később járt

haza,már minden egyedül az én nyakamba szakadt teljesen. túl a jószágok ellátásán,a

hizók leadásának megszervezése,az anyakoca búgatása,ami elég kényes és nem nőnek

való feladatnak bizonyult.A kihívott inszeminátor munkája végzése közben kaján

megjegyzéseket tett,pislogva rám,hatásvadászat ült az arcán. Annyira nyilvánvaló volt

magamra maradásom,hogy közvetlen szomszédaink,egy jóindulatú idősebb házaspár,

szóvá is tette Józsefnek is,sógornőméknek is.Marikáék próbáltak is beszélni férjemmel,aki

fogadkozott is eleinte,de ez nem sokáig tartott.Viszont egyre ittasabban került haza

éjszakába nyúlóan...durvasága már nem ismert határt.