Annál nagyobb volt a meglepetésem,mikor pár nap múlva egyedül álltott be nővérem.A

többiek kint várták a kocsiban...búcsúzni jött,mondta.Szerette volna,ha nem haraggal

válunk el,ő jót akart,de úgy látja,ezt ne tudom felfogni...rövidre zártam ezt a

búcsút,erre igazán nem volt már semmi szükség .Sok évvel későb tudtam meg,egészen

más megközelitésből adta elő ezt az akcióját...hiába,érezte,mentegetnie kell magát. 

Megint magunkra maradtunk,és én nem nagyon nem si bántam.

Rövidesen tájékozttaó levél jött az ügyvédemtől,egyben idézés is a tárgyalásra. A levele

rám nézve biztató volt,bár nem mindent értettem meg,amit leirt.Tárgyalásig még volt

idő,igy József elintézte,hogy vlünk jöhessen. örültem a pártfogásának, védettnek

éreztem magunkat. Maga a tárgyalás szinte pillanatok alatt lezajlott,és a most ott

kellett lenni Tamásnak is. A bíró felolvasta az eredményt,majd az ítéletet: a gyermek

szinte kizárólagosan 98%-ban az itt megnevezett férfitől származik,ezt mindkét vizsgálat

alátámasztotta.Azért 98% mivel a törvény irja elő a bármiért bekövetkeztethető hiba-

százalékot.Igy tehát a költségeket meg kell téritenie,a gyermektartás fizetését vállalnia

kell,a gyermek anyakönyveztetése a nevére kerül.

Mondhatnám teljes győzelem,dehát én nem igy éreztem.Mindezt végig tudtam,hogyne

tudtam volna,senki más nem volt az életemben.Még ő sem igazán...Szüzességemet az

otthonvezető főorvosnő vette el...nem voltam én romlott,nem voltam én senkivel se...

Elég sokat kellett ezért szenvednem,hogy minden percére emlékezzek.Nem csak

akkor,és menetközben,hanem most is naponta...József ugyanis keudi türelmét veszteni

"frigiditásom" miatt.Nem ment a szexuális élet úgy,ahogy annak menni kellett

olna,mondta,hideg vagyok. Érezem én is,nem megy ez nekem sehogysem,sőt,előre

irtóztam már az estéktől,az elkerülhetetlentől,elérve ezzel azt,hogy József egyre

durvább lett velem.Próbáltam emlékeztetni megegyezésünkre ezzel kapcsolatban,és arra

is,hogy én nem igértem szerelmet neki,ő pedig ezt el is fogadta...Most elértünk oda,

hoyg arcomba vágta:szerelmet már nemigen vár el,de valami odaadást,vágyat ,igen!

Taktikát kell nekem alkalmazni,döbbentem rá:színlelni fogok.Hallottam én már sok

ilyesmiről,sőt papa -látva,érezve küszködésemet- már ajánlotta is.Semmilyen előzetes

tapasztalattal nem rendelkezvén,nemigen tudtam én,mit is fogok színlelni,de ezt már

mégsem akartam megkérdezni...

Következő alkalommal valahogyminden adta magát:engedelmesen simultam József

karjaiba,öleltem át,aki azt sem tudta,hova legyen zavart örömében.Erősen győzködtem

magam arról,mennyire nem tehet ez a szegény ember arról,ami bennem sebet szakít fel! Émelyeg a gyomrom az egésztől,emlékeim a síráshoz visznek közel,nem a

gyönyörhöz!

Viselkedésem alapvetően megváltoztatta életünket:József ragyogott,én megadóan

mosolyogtam rá vissza,rendeződni látszott minden.

Ez volt a kirakat.Bennem viharok kavarogtak,zavart voltam.IMmár "valódi asszonyként"

éltem mindennapjaimat,de érezte azt is,hogy valami nagyon nincsen rendben.Időközben

megtörtént Kisrita anyakönyveztetése apja nevére,sőt már a gyerektartás is

rendeződött,amikor papa és Marika sógornőm sutyorgására figyeltem fel. Nevetve

válaszoltak érdeklődésemre,kértek,legyek még egy kis türelemmel,nagy meglepetés

készül!