Másnap " szükségét "éreztem,hogy boltba menjek,pótolni kell,ami elfogyott...

Már nem is csodálkoztam -számitottam rá?-  amikor megállitottak,érdeklődve a

betakaritásról,Ez a nagy esemény,most a legtöbb háznál aktuális volt.Most pedig ürügy

a kérdezősködésre,beszélgetésre..de nem bántam.Készségesen beszélgettem,én is

érdeklődtem,kisimult lélekkel érkeztem haza.Papa mosolygott a bajusza alatt,úgy kér-

dezte:

-Aztán találkoztál arrrafel valakivel ,lyányom? Merthogy piacosnap is van ma...meg hát

kiváncsiak az emberek...-Nevettem rá,úgy nyugtattam meg jólelű,öreg pártfogómat.

Bizony találkoztam,és jólesett az érdeklődés...Értettük egymást.

Alapvetően változott a családban elfoglalt helyem.Józseffel nyíltan tudtam már beszélni

sőt,megbeszélni amit kellett.Kifejtettem saját véleményemet is.Ösztönösen éreztem,ha

igazam volt,és akkor nem engedtem belőle,márpedig ez meglepő volt József számára.

Észre kellett hogy vegye:nekem is van önálló gondolatom,véleményem,sőt akaratom...

Edzett engem a sok munka,a megaláztatások sorozata,de az eredményeit is láttam:

a veteményes, ajószágállomány önmagáért bezsélt.Gondozott,ápolt volt minden,látszott

hogy nem kényszerből,hanem őszinte gondoskodással van ellátva a gazdaság.Aki

megfordult a portán,mindenki dicsérte a látottakat,ennek híre is ment a

faluban.Természetes,mindez Józsfet sem kerülte el,igy hát egyenranguként kezdett

kezelni,büszke volt rám.

Egyvalami azonban  nem stimmelt.Sajnos,éreztem, ez már soha nem si fog,és ennek

még nagy ára lesz.Az a sokat emlegett szerelem nem akart felgyulladni bennem...gyaní-

tottam én,meghalt az már megszületése előtt. 

Megérkezett a behívó az orvosi vizsgálatra.Alig három napunk maradt indulásig,elég

későn postázták,igy József semmiképpen nem tudott velünk jönni munkahelyéről.

Egyedül,Kisritával kellett mennünk,utaznunk.Nyomott hangulatban telt el a pár nap,aludni

sem tudtam az idegességtől.Féltem az egész tortúrától,de már mégis alig vártam,hogy

túllegyünk rajta.

Odaérve az épülettömbök között észrevettem Tamást.Ide bizony nem tudta elküldeni

maga helyett jogi képviselőjét,magának kellett jönnie.  Erre eddig nem is

gondoltam,annyira elfoglaltak saját problémáim.Hamarosan behivtak bennünket,éppen

csakhogy köszöntünk egymásnak.Szimpatikus orvos tájékoztatott a vizsgálat

menetéről,előre jelezve:hosszadalmas lesz,ezért kislányommal bennünket vesz

előre,Tamást kiküldte.

Igazat mondott.Nemhogy hosszadalmas,de irtózatosan aprólékos is volt az antropológiai

vizsgálat,szó szerint kisujjunktól a fejünk búbjáig mindent megmért,megvizsgált és

rögzitette is a tapasztaltakat.Hálás voltam csöpp kislányomnak,hogy hősiesen tűrte az

egészet. Holtfáradtan támolyogtam ki a gyerekkel,a folyosói padon készültem is,hogy

rögtön tisztába tegyem,mikor Tamás odalépett hozzánk:

-Ne neheztelj rám,de hát már te is tudod,általában kicsit több kell egy gyerekhez,mint

ami köztünk történt- halkan mondta,mint aki maga is restelli.

-Igen-válaszoltam- általában.De úgy látszik,ez az a kivétel,ami erősiti a szabályt..elég

volt ennyi is,hiszen igazán közel jártál hozzám akkor,hogy ez így sikerüljön! -

felegyenesedve büszkén néztem a szemébe,érezve igazam súlyát.

-Lehetséges...-dadogósan mondta-de majd eldől a biróságon,mi lesz az eredmény!-

szedte össsze magát,és indult a vizssgáló felé.

Mosolyogtam magamban:ez az ember most ijedt meg,azért emelte fel a hangját.Most

fogta fel,hogy bizony elég volt ennyi is "a gyerekhez" ! Rá kell döbbenie,hogyha mégoly

furcsa módon történt is velünk,a felelősséget neki is vállalnia kell.Márpedig ő csúnyán

magamra hagyott,pedig több mint  tíz évvel -Józseffel nagyjából egyidősen - volt

öregebbnálam. A gyereklánynál...