Életkedvem kezdett visszatérni,hát rosszabb itt sem lehet,mint máshol,csak lesz

valahogy!Két pártfogóm már van,Erzsike és a konyhás Teri néni személyében.

Magabiztosan nyitottam be a kórterembe,arcomra lehetett irva a változás,mert

összenéztek a szobatársak...

-Tényleg finom ebéd lesz-szólaltam meg mosolyogva,- az illatát már éreztem!-

-Hát,a Teri néni főztje híres a faluban.Majd magát is felhizlalja mihamarabb!-szólalt

meg egyikük.

-Nehéz dolga nem lesz,középtájt egész szép kerek a kisasszony!-toldotta meg a másik.

Egyszerre tört ki belőlük a nevetés,lesve,hogyan reagálok...én is velük nevettem,eleinte

kicsit megbántva,legbelül,de csakhamar felszabadultabban.

-Bizony,többféle a palacsinta,akad csúsztatott is,az jobban hizlal!-vaskos humorral

tromfolt valamelyikük,a nevetés egyre hangosabb lett.

-Attól dagadt a magáé is,igaz?-kérdeztem nevetés közben,de a válasz csak bólogatás

lett, a nevetéstől szólni sem tudtak.Nem voltak sértődékenyek ezek a faluban élő

asszonyok,egyszerüek,kis pletykára éhesek.

Rövidesen már egymást érték kérdéseik,kerekre tágult szemekkel hallgatták történe-

temet.Egy-egy részt többször is elismételtettek,nekik sok minden nagyon idegen,

érdekesen új volt.

Teri néni palacsintáját fogyasztva fel-felpukkanó nevetések hangzottak,a jószivű

szakácsnő csak csóválta a fejét..."hogy magukkal mi van ma..?"és vitte ki az edényeket.

Kisebb-nagyobb ütközésekkel megpróbáltam mindenhez alkalmazkodni,de arra is

rájöttem,hagyni sem szabad magam.Rendszerint falnak fordulva,a Jóistenhez

fohászkodva aludtam el,hosszú idő után nyugodtan,lazán ,nem pedig görcsbe rándulva.

Sajnos,hamarosan keserűbb percek következtek. A szülőotthon ablaka az egyetlen fő-

utra nézett.Kora reggel,ahogy a férfiak  munkába indultak,a szobatársak kitárták az

ablakokat,fájó alhasukat támasztva ott várták a párjukat.Azok jöttek is,ki csomagot,ki

batyut,gyümölcsöt adott be,hozták az otthoni híreket.Erős,egészséges hangjukat meg-

megeresztve tréfálkoztak az asszonyokkal.Csititgatta is őket az asszonynép,majd

visszafojtott hangon a szobatársak szapora beszámolóját hallottam...magamról.

Keveredett a durva férfiröhögés az asszonyok halkabb kuncogásával.lyenkor a továbbra

is úgy tettem,m intha aludnék,nem reagáltam semmire,mert éreztem: meg kell

keményitenem magam, ha el akarom viselni,ami ezután következik.Valószinüleg hét-

ről-hétre ez lesz a műsor,ahányszor csak újabb asszony jön be szülni.

Napközben megkerestem Erzsikét,segitettem neki a vasalt ruhákat elrakni,még ta-

karitani is.Közben jókat beszélgettünk,igy csak estefelé mentem vissza a kórterembe.

Még körül sem néztem igazán,már tódultak is befelé a látogatók.Hát igen,rugalmasak

faluhelyen:ahogy vége a mezei munkának,az emberek  kimosakodva,átöltözve,fogva az

anyós,vagy nőrokon főztjét,indultak beteglátogatóba.

Kipakolva a  sok finomságot,teli szájjal számoltak be egymásnak,vagy éppen a szomszéd

ágyon fekvőnek az eseményekről,közösen fogyasztva el a hozott ételt.Gyakran elhalkult

a beszéd,ilyenkor engem néztek,nyilván én voltam a téma.