Bátoritólag átölelve vállamat,mégis félénken kérdezte:-Jól hallottam,hogyhogy
"szűzlányokat"?Csak nem úgy...estél teherbe?!-Igenlésemre hitetlenkedve csóválta
fejét.-Mi minden nem történik ebben a világban...-motyogta maga elé,és vezetett
be egy nagyon tágas,világos szobába: ez volt a közös kórterem.Nyolc ágy volt benne,
most mindössze három lakóval-parasztasszonyok valahogy nem szoktak dologidőben
szülni - tudtam meg. Három szempár meredt rám kritikus kiváncsisággal,alig fogadva
rebbenő köszönésemet.Bezzeg Erzsike! Az eddig halk hangú,kellemes viselkedésű nő
kieresztette erős hangját:
-Jó napot,asszonyok! Remélem,mindenki jól érzi magát,panaszmentes,merthogy a
Főnökasszony igencsak morcos hangulatban van!Nemigen örülne,ha úgy tudná,
hogy a kórteremben valami nincs rendben...szívesen jönne eligazitást tartani!
Egyetértünk,ugye? Ez a hely a magyar egészségügyé,igy mindenkinek helye van
benne,aki rászorul.Senkinek nincs több joga a másiknál!Gondolkozzanak el ezen is,ne
csak azon,amit tegnap kiszagoltak a most érkezett új lakónkról,akit egyébként Ritának
hívnak.Forduljanak hozzá,hátha kisegiti magukat apró-cseprő kivánságaikkal,mert
én nem érek rá!-rám kacsintott aaez az áldott jó asszony, a kemény bemutatás után,
és már kint is volt.
Csendesen kezdtem kipakolni a nekem kijelölt szekrénybe,fiókokba.Kevéske holmim
kényelmesen elfért.Tanácstalanul,elárvultan ereszkedtem le az ágy szélére,mikor
termetes,középkorú,pirospozsgás arcú asszony lépett be:
-Na,asszonyok,megjött a kis vendégünk? Éppen jókor,ma finom ebéd lesz ám! Gulyás-
leves,palacsinta!Na,mutasd magad,te kis árva!Hát nem kellettél senkinek?Még annak
sem, aki ezt tette veled,szegény fejeddel?!Enni nem sokat kaptál,azt látom,zörögnek
a csontjaid.Ne félj semmit,jó helyre kerültél.A Főnökasszony kemény ugyan,de csak
azért,mert neki magának sose lehetett gyereke...ilyen a sors,látod.Szerencsére ke-
veset van itthon- mire felocsúdtam a szózuhatagból,már ki is perdült az ajtón.
A szobatársak mintha enyhültek volna kicsit,halkan beszélgetni kezdtek egymás között.
Egyre halkult a hangjuk,ahogy ledőlve az ágyyra,elszunditottam.Erzsike ébresztgetett,
"gyere szívem,az adataidat fel kell venni ".Engedelmesen,kicsit kóvályogva követtem,
hangosat kordult a gyomrom,ahogy a konyha felé haladtunk,orromba kúszott a finom
leves illata.Erzsike elnevette magát,"na siessünk mindjárt ebédosztás!"
A papirokkal való bíbelődés közben nyomatékosan megjegyezte:"meg ne tudjam,hogy
lelkedre vedd,amit ezek a tudatlan falusi asszonyok mondanak.Ne felejsd el,ők pár
napig,egy hétig ha itt vannak,előtted viszont hosszú idő áll még szülésig,vigyáznod kell
magatokra!Ha van kedved,sétálj kint a kertben,a friss levegő jót tesz,vagy keress meg
engem,kisebb elfoglaltságot adhatok,jobban telik az idő.Nem vagy te beteg,hogy
feküdjél!" ölelte át a vállam.Kedvessége annyira jólesett,hogy újra könnyebbnek érez-
tem a szívem.
