Nővérem kisért  el a faluig.Tovább már egyedül mentem,szorongva érkeztem meg a

szülőotthonba.Szerencsére egy végtelenül kedves,egyszerű asszony fogadott,javasol-

ta,sétáljunk egyet a kertben,ugysincs bennt a vezető. A kert csodálatosan elvadult össz-

képet mutatott,minthogy az is volt. A maga vadságával,kusza összenőtt bokraival,

egymásba kapaszkodva,tökéletes egységet alkotva sokszínű,fajtájú virágaival és öreg,

a gyenge szélben bólogató fáival.

Erzsike valamilyen hirtelenséggel,hadarva,gyorsan mutatta be az otthont: minden

szép,rendezett,gondoskodnak rólam...kényelmes,de..a vezetője! Katonai kiképző-

táborban nem találni párját.Szinte a kegyetlenségig érzéketlen,közömbös m inden

emberi gyengeségre,érzésre.Igyekezett elmondani,mielőtt megérkezne a félelmetes

főnöknő,előre védve a rossz kezdettől,bemutatkozástól.Hangot adott annak is,hogy

számithatok mindenre,a csípős megjegyzésekre,kioktatásokra.Főként,hogy ilyen fiatalon

vagyok terhes,apai,szülői háttér nélkül.Sőt! Ez még plusz alapot is ad majd a

főnöknőnek!

Megrettentem. A kellemes szinte "álomvilágból" hirtelen újra a földre zuhanva éreztem

magam.Erzsike magamra hagyott gondolataimmal, be kellett mennie.Kis idő múltán

keresett is:be lehet fáradni,megjött a Főnöknő!

Vettem egy nagy levegőt,és elébe mentem az elkerülhetetlennek.Bizony,jól informált

Erzsike! Végtelenül ráncos,öreg de szikár termetű,metsző tekintetű,fensőbbséges

tartású nő reccsent rám,alighogy beléptem az ajtón:

-Nocsak,új divat lesz itt?Városi divat? Ezentúl majd én várok a kedves paciensekre,nem

ők énrám?! -

-Én..csak,én már...-dadogtam,de nem engedett szóhoz sem jutni.

-Gondoskodom róla,,hogy itt meg fogja tanulni,hol a helye,mi a rend!Jöjjön a vizsgá-

lóba!-

Akkor láttam csak,hogy az irodából egy oldalajtó nyílik,amin már át is ment,tehát én

követtem.

-Mire vár,vetkőzzön vizsgálathoz!Vagy most nehezebb,mint máskor?! Fürdött ma?

Mert ha nem,indulhat is,anélkül hozzá se érjen semmihez!-vágott a szava,mint a penge.

-Erre már elsírtam magam:nem vagyok én sem tetves,sem ragályos,sem koszos,de

már csattant is borotvaéles hangja:

-Ne siránkozzon,feküdjön fel!-már rajta is volt a köppeny,a gumikesztyű.

Vizsgálata olyan durva,indokolatlanul erőteljesnek irányult,így nemhogy abbahagytam

volna ,de még hangosabb sírásban törtem ki.

-Milyen érdekes,vegye úgy,hogy ha  az ártartlanságát nem is,de a szüzességét én vet-

tem ,most az imént.Nem m ost kellene sírni,kisasszony,hanem amikor a terhét

beszerezte.Öltözhet!- vágta,csapta le a gumikesztyűt.

-Most szeretnék lezuhanyozni...-suttogtam,fel-felcsukló hangon.

Úgy éreztem,ez az öregasszony csúnyán összemocskolt  most engem.Hallottam,amint

csengetett,utasitást adott:

-Vigye a fűrdőbe,tegye rendbe! Újabb divatok jönnek! Terhes szűzlányokat küldenek a

nyakamra...helyezze el,mától nálunk kap helyet.-csapkodta a papirokat az asztalon.

Erzsike vol,t az,akit behívott.Részvétel segédkezett lekecmeregnem az asztalról,szedte

össze a holmimat,támogatott ki az ajtón.