Reggel nővérem kakaóval ébresztett,sógorom a gyerekkel már elment.Mégpedig

úgy,mondta nővérem,hogy útközben beszólnak anyánkhoz,hogy sürgősen jöjjön ide.

Vér hűlt meg bennem,gyomrom görcsölni kezdett.Boglárka próbált erőt önteni belém 

vigasztalt,nincs mitől félnem,nem leszek egyedül.Nem enged bántani sem,de ezt egyszer

s mindenkorra rendbe kell tenni,tisztázni a helyzetemet.Utcán nem lehetek,nála is

csak átmenetileg,hiszen egy szobában nem élhetünk mindannyian együtt.

Gondoljak arra,hogy milyen lesz,ha meglesz a baba,ez erőt ad!

Különben pedig,fiatalkorú vagyok,gyám kell,v agy ilyesmi,meg kell tudnunk ezt is

.Beszélgetésünk alatt hirtelen rántották fel az ajtót,minden kopogás nélkül,anyánk

állt ott teljesen felpaprikázva.

-Nincs még elég?!Szövetkeztek?!Én vágjalak le a nagyhídról a vonat alá?-

_jó lenne,ha csillapodna,legalább annyira,hhogy rendőrt ne hivjak-szólt rá nővérem.

-Na hiszen! Azoknak is megmon dtam már a magamét,mit akartok még?-adta a

magabiztost anyám.

-Ha annyira nem birja saját gyerekét,ha annyira láb alatt van,mondjon le róla hivata-

losan,ne csak a családi pótlékot szedje utána! Akkor majd az állam teszi a dolgát-pró-

bálkozott Boglárka kipuhatolni anyánk szándékát.

-Nekem sose kellett,tegyen vele az csudát,akinek ez a gondja,a támogatáshoz pe-

dig senkinek semmi köze!-keménykedett még mindig.

-Rendben van,akkor induljunk, férjem már szólt a hivatlban,várnak bennünket.Meg-

nyugodhat,irásba foglalják akaratát,és végre rendeződik a húgom sorsa.-terelt

bennünket  az ajtó felé a nővérem.

Párpedészjük,vagy inkább kiabálásuk alatt meg sem mertem szólalni.Szédülve,remeg-

ve az idegességtől,kapaszkodtam nővérembe.Szerencsére közel volt a tanácsháza,

hamar odaértünk. Nővérem bekopogott,rögtön be is mehettünk.Nagyon szigorú

tekintetű idősebb nő fogadott b ennünket és nagyon kedves arcú gépirőnője.

Az adatok felvétele után váratlanul gyors mozdulattal anyám felé lükte székét az

előadónő:

-Mondja, mikor beszélgetett a lányával a nemi élet veszélyeiről?Mikor világositotta

fel? Miért nem előzték meg a terhességet?-záporoztak a kérdései.Én csak

ámultam,nővérem lehajtotta fejét,szeme könnyes volt,vádló tekintettel nézett

anyánkra,aki paprikavörösen hallgatta a rázúduló kérdéseket.

-Nálunk nem szokás "beszélgetni"!-sziszegte dühösen-nem úri népek vagyunk mink!-

-Különben meg mi köze hozzá?!-találta meg hangját,az első meghökkenés után.

-Na,nem,ebbe így nem megyünk bele,túl egyszerű lenne ez magának.-vette át az

irányitást az előadónő.-Úgy látom a papirjaikból,maga özvegyemberhez ment férjhez,

akinek már volt hét gyereke.Maga is szült hetet hozzá.Válásuk után a három legkisebbet

magának itélték,őket közösen nevelték mostani férjével,aki vasutas foglalkozású.Utób-

bi időben már csak két gyerek volt a közös háztartásban.Erre a kettőre sem tudott

figyelni? Mivégre szülte sorra akkor őket, ha a nevelésükkel ,felvilágositásukkal sem

foglalkozott?,Nem, várjon,ilyen körülmények között választ sem várok! Az iratait a

kerületi rendőrkapitányság juttatta el hozzánk,hónapokkal ezelőtt.Ugye,emlékszik

mikor dobta ki a  14 éves lányát?Nohát akkor kaptunk értesitést a kislány körülmé-

nyeiről.Többször idéztük magát,nem jelent meg.Most itt a lehetőség,és ez a kötelessége

is:nyilatkoznia kell a gyermekét illetően,hogyan kiván gondoskodni a jövőjéről?

A borzasztó feszült,szégyenteljes helyzet ellenére,idegeim játéka folytán majdnem

elnevettem magam:anyám "gondoskodna" az én jövőmről?! Vonattal...talán. A neve-

tési ingerből csuklás,majd feltörő sírás lett,nővérem csititva húzott magához. A szigorú

előadónő meglepően kedves hangra váltva fordult hozzám:

-Tartsunk egy kis szünetet?Egy pohár vizet,esetleg?- érdeklődött.-Nem? Rendben van.

Tisztában vagy a helyzeted súlyosságával.amit a hiányos szülői nevelés is előidézhetett,

de te magad oroszlánrészese voltál.Nem mondhatod,hogy erőszak volt,ugye?

Na,látod.Ostoba,könnyelmű pillanat,és most mi lesz? Állami gondozás? -most nekem

cimezte a mondanivalóját.

-Ez lenne a legjobb! Már régen ezt kellett volnaa!-helyeselt anyám.

-Ha maga asszonyom,eddig nem tudta a dolgát,most ne mondja meg nekünk,mit

tegyünk.Kérem,nyilatkozzon:vállalja-e hogy büntetőjogi felelőssége tudatában megfele-

lő módon viseli leánya és a megszületendő gyermek gondját?