Másnap az iskolában  már ugy gondoltam: képzelődés volt ez,vagy ilyesmi,hogyan is lehetne...éppen velem. Tanítás után ki-
 
jövet egyből belém csapott a villám: ott támaszkodott Tamás  egy autónak dőlve,alig pár méterre az iskolától,mosolyogva
 
intett felém.Megbabonázva indultam hozzá,osztálytársnőim tátott szájjal bámultak utánam . Kinyitotta az ajtót,és én teljes
 
kábulatban behuppantam az autóba.Arcomra nyomott egy puszit,majd megkerülve a kocsit,elindultunk,kerülgetve a csoportos
 
diákokat.
 
Nem laktunk messze a híres, a város határoló erdőségtől: oda mentünk,Tamás lezárta a kocsit,kézen fogott,és sétálni kezdtünk
 
a télutói,rügyeiket bontogató fák,cserjék között.Illatuk még nem volt,de én tökéletesen el voltam bódulva! Tamás folyamatosan kérdezett,
 
én gépiesen válaszolgattam,azt sem tudtam mire,ő kedveskedett,mesélt,történetekkel nevettetett meg,kezdtem felszabadultabb len-
 
ni.Önmagáról nem sok mindent mondott el,azonkívül,hogy mérnök,sok a szabadideje,kötetlen a munkabeosztása,bármikor találkozhatunk,
 
bár biztosan van már nekem udvarlóm,mondta,ilyen szép,csinos lánynak,akivel eljárok esténként! Természetesen elmeséltem neki,
 
hogy dehogy van,sőt a szüleim meg is ölnének,róla sem tud senki,és én nemigen tudok vele találkozni,engem nem engednek,most
 
is ki fogok kapni,mennem kell haza.Mélyen meghatott felháborodása,hogyhogy engem bántalmaznak,ilyen nagylányt,hosszú perce-
 
kig ecsetelte,hogy hova fordul panasszal emiatt,alig tudtam lecsillapitani,és egyben megigérni,hogy inkább valahogyan kitalálom,hogy
 
találkozzunk,csak ne tegyen semmit...és nem szólok róla otthon,titokban marad,akkor nem lesz baj. Ezzel mélyen egyetértett,igen,igy
 
lesz a legjobb,mert ő nem áll jót magáért...! Hiszen itt a tavasz,jön a nyár,egy ilyen virágszálat mint én,eldugni! Bántani!
 
Édes Istenem,milyen naiv is voltam! Milyen kevés kellett ahhoz,hogy vadidegen emberrel szövetségre lépjek: néhány emberséges,ked-
 
ves szó,kis dicséret,egyáltalán:emberszámba vett,partnerként kezelt. És én boldogan,elvarázsolva éppen azt tettem,amit ő akart:
 
mindenki előtt eltitkolni az ő személyét ...akkor még fogalmam nem volt róla,mennyire fontos volt ez neki!