Nagyon kemény tél jött ránk,sok évvel később is felemlegették az emberek.
Szenvedett tőle ember,állat,minden,ami csak élt,az erdő is.Hangos reccsenéssel
zuhantak puha,hófödte ravatalukra combnyi vastagságú ágak a fagy szorításá-
ban,a hó súlyának nyomása alatt. Riadt rángás futott végig földalatti üregében a pocok
bőre alatt a rémülettől...Dermedt félelem szorította az erdő fogyatkozó lakóinak szívét.
A hóesésnek sose akart már vége szakadni,jégvirágos ablakunkon órákig tudtuk bámulni
a mesés látványt. Leállt a tanítás is,szóltak a tanyaközpontban,nem jár a kis munkás-
busz a cudar idő miatt. Az embereket,akiket hajnalonta munkába vitt,majd fordult az
iskolásokért,óvodásokért,fagyszabadságra küldték.Iskolát,óvodást be is zárták. Beszél-
tek ám mást is,de azt csak félsuttyomban,a Tsz elnök tiltotta volna az effajta rio-
gatást. Egyre többen merték állitani,hogy bizony farkas jár a tanyavilágban. Eleinte
csak afféle szóbeszédnek vették,de mostanra már minden harmadik,negyedik tanyá-
nál történt valami. Egyik helyen az öreg Julis néni nyomában járva,a tanyaközponttól
egészen hazáig követte az öregasszonyt,aki csak a kiskapuba érve fogta fel,hogy amit
lát,az nem kutya,de nem ám! Ilyen gyorsan régen senderült be a pitvarajtón! Másik
helyen a kapugödörében kúszott be a a jószágudvarra,istenes riodalmat keltve a lá-
basjószág között,de zsákmány nélkül iszkolt el. Akkor kezdték igazán komolyan venni
amikor a nagy hideg miatt muszáj volt hozzányúlni a mezőn hagyott szénaboglyához is:
kell a jószághoz,az áttelelésshez.Az erdőkerülő és komája volt a fuvaros,lovas szánon
siklottak ki a mezőre. Kerültek egyet a boglya körül,de még meg sem álltak a deresek,
egy hosszú,szürke árnyék vágódott ki a megbontott boglyából! Mire a kerülő észbe
kapott,már csak a tollas kalapot tolta tarkójára,egy cifra mondás kíséretében:hát,
komáűm ez biza farkas vót! Innentől már szabadabban merték emlegetni aze mberek,
jöttek is a tiltások sorra: se asszonyt,se gyereket egyedül nem engedtek ki a tanyák-
ról,éjszaka fokozott gonddal zárták a jószágot. Mintha a toportyán is tudta volna,hogy
ő már most "hivatalosan" is létezik,felbátorodva el-elkapott kisebb jószágot,egyre bel-
jebb merészkedett.
Anyámék nem voltak eljárósok,úgyszólván sehová.Elég gond volt a kosáralja gyerek,a
jószág,a temérdek munka.Mégis, ezen a télen a lakodalomba szóló meghívásnak nem
tudtak ellenállni. Kedves húgánakleányya esküdött néhány faluval odébb,anyám szülőfalu-
jában.Hívta,vonzotta valami,nem csupán a keresztgyereke esküvője,hanem a régen
látott rokonok,miegymás. Esténként a közös dunyha alatt fülelve hallottuk beszélgeté-
süket:menjenek,meradjanak?mennyibe is lenne az? Osztak,szoroztak.Na,meg itthon.A
gyerekek. A jószágok. A sors is úgy akarta,idősebb bátyánk látogatott ki hozzánk a ta-
nyára,megoldódni látszott minden. Szívesen vállalta a felügyeletünket,a jószágok ellá-
tását,sőt,a farkast emlegetve,nagyobb kedvet is kapott a tanyán maradáshoz.
Szavát adta,ki nem enged mozdulni bennünket,percre sem! Anyámék hajnalban in-
dultak el,mi még békésen aludtunk akkor.Jól telt a napunk,örültünk bátyánknak,aki ki
nem fogyott a mókákból,szeretett beugratni minket,kicsiket,aztán ő is jól mulatott.
Már belefáradtunk a játékba,a nagyobbak a jószágetetéshez készülődtek,mikor egyik
nővérem megsértődött valamin. Csak arra eszméltünk fel,hogy bátyánk elkurjantotta
magát:"te,hogy az a !"Ugrott ki az ajtón,mi zúdultunk után.Már akkor nővérem a domb
alján kapkodta lábait,a kisakácos melletti gyalogösvényen. Erősen szürkült,aze rdő sötét
leheletét az irtáson elterülő hó fehérsége ellensúlyozta,talán ezért is vált el olyan élesen
a tuskók mellől egy hosszú árnyék.Párhuzamosan közlekedett nővéremmel,de ék alakban
egyre közelebb kerülve hozzá.Bátyánkból valósággal kiszakadt a kétségbeesett üvöltés:
"fordulj meg,ne lassits!ne fussál!!Lassan!!"
