Az a házasság,melybe belekényszerült anyám,egy eszelős verekedés után

végleg szétcsúszott. Anyám a végletekig felhergelve a sok megaláztatástól,

ütlegtől,amit apámtól kapott,szembefordult az "urával"...úgy szedték ki a

kezéből a nagyobb gyerekek:irgalmatlanul elverte az alacsony,vékonydongájú

apámat,a jó karban lévő,munkától edzett anyám.

Még aznap este leválasztotta az egyik szobát -bútordarabot tolt az ajtó elé-

magához vett bennünket,a három kicsit, a négy testvéremet pedig otthagyta

apámnak...Kemény volt a szíve nagyon.Hallottuk,hogyne hallottuk volna,ahogy

sírnak odaát a másfél, vagy éppen három évvel "idősebb" testvérek...még ők

is kicsik voltak. Anyám megfőzte a vacsorát, nekik nem főzött senki. Kisebbik

bátyám szűkölve sírt,"idesanyám,adjon enniii,éhes vagyok!!" Nem kapott. Ő

sem,és a többi otthagyott sem.

Rövidesen költözés lett ebből,ugyancsak vidéken,udvaros - kertes házba fogad-

tak be bennünket. Mesélték bátyámék,ők nem tudták előre,úgy mentek isko-

lába,még alsóba jártak.Hazaérve látták az elpakolásunkat: ordítva,vonitva esett

térdre bátyám az udvaron,úgy zokogott: "idesanyám,jöjjön vissza,ne hagyjon itt,

idesanyám,jóistenem hozd vissza,jóistenem!" Úgy sírt érte,úgy fájt neki,mintha

egy valódi szerető édesanyát veszitett volna el.Mindannyiunk lelke nyomorult lett

nekünk,egy életre..Kisnővérem vigasztalta, rémületében ujra szájába kapva ujját,

pedig már kezdett leszokni az ujjszopásról.Hát, ez ettől kezdve évekig nem sike-

rült neki. Ő lett bátyám pótanyja,egészen annak nősüléséig,vagy talán még után-

na is bizonyos szinten. Esténként mesével altatta,az idegösszeomlástól éppen

ez óvta meg : bátyámról kellett gondoskodnia...az idegei viszont már ekkor

tönkrementek,végigkísérte egy életen át.A mesék rendszerint ételről szóltak,

mákoskalácsról,töltött káposztáról,kolbászról...és álomba hüppögték magukat.

Velük volt még nagyobbik bátyám,Isti,akit apám kiskorától itatott.Rajta korán

meglátszott mennyire labilis az érzelemvilága,hánykolódott anyám és apám 

között.A szíve mindig anyámat akarta,kisebb korában sokat sírt ő is utánna,

ebben az időben már cimboráival  csavargott,el voltak egész nap,iskolába se

gyakran ment. Haza csak este enni és aludni járt.Ott volt még 

legidősebb nővérem,apám el is várta tőle,hogy lássa el a háztartásukat,

mosással ,főzéssel. Hát,bizony a munka oroszlánrésze kisebbik nővéremre lett 

tovább adva,mégpedig kemény megtorlást helyezve kilátásba,ha nem teljesít.

Tehette is keménykezű nővérem ezt,mert anyánk után talán ő volt a legkemé-

nyebb természetű. Nagylányként sok mindent másként élt meg,mint  mi,kicsik

sok mindent tudott a felnőttek dolgáról,anyám életéről is...csakhogy nem vigaszt

nyújtott az "aprónépnek",hanem utánozva anyámat,ahol lehetett.a kegyetlen-

kedésig is elment. Próbálgatta erejét,szárnyát,vágya volt elmenekülni a család-

ból,akár mostohatestvérünkhöz is,aki már külön élt tőlünk.Teljesen érthető volt 

ez az igyekezet,visszagondolva a körülményekre,csupán az irántunk való közönye

bántott évekig bennünket. Fel kellett nőnie ahhoz,hogy emberség is szoruljon be-

lé,de valahogy legbelül mindig hideg maradt.

Anyámmal sem tudtak később  sem,évtizedekkel ezek után , valódi szeretettel

közeledni egymáshoz. Színjáték volt egymással az életük,csupán az érdek vezérelte 

mindkettejüket.

Lehettem talán négyéves,koromhoz képest fejletlen,csenevész,alultáplált.

Túl voltam már oly sok mindenen,ami sok felnőtt ember életében gondolat-

szinten sem fordul elő. Mint máskor,anyám Valival hagyott bennünket ott-

hon,kizárva a házból ,de bezárva az udvarra. Nem tudom már  hova men-

tek olyan korán reggel,majdhogynem sötét volt még.Mikor kirakott bennünket 

a ház elé a fapadra,azzal,hogy majd jön,még kábán nézegettunk,álmosan 

kecmeregtünk.Teltek az órák,éhesek lettünk,már émelyegtünk,vizet sem találtunk.