Testvéreim pillanatok alatt elinaltak,én pedig ott maradtam,szó szerint: a kín-

zóoszlopnál. Egy ideig éreztem fájdalmas böködésüket meztelen bőrömön, az

üszőborjú rettenetes érdes nyelvével szinte felszántotta arcom,nyakam.For-

dultában kitépett egy darabot  bőrömmel együtt a hajamból,míg a bikaborjú a fát

döngette fejével,hol velem együtt,hol csak a lábaimat mélyen beletaposva a

puha erdei avarszőnyegbe...

Aztán már csak a hidegre emlékszem.Rettenetesen fáztam és sötét volt.Csend.

Mintha tűzbe léptem volna,úgy égette valami a lábam: millió szúnyog marta,csíp-

te,valószinűleg kínomban végigpisiltem a lábszáramat. Minden porcikám fájt, a fá-

hoz kötözött kezeim,bokáim elgémberedtek,a hasam lüktetett,fejemre,arcomra

rászáradt a vér.Elájultam.

 

Sokan álltak az ágy körül,amelyikben feküdtem.Szokatlan volt,nem a mi ágyunk...

annak a szalmazsáknak ismertem minden rejtett gödrét,mélyedését.Jó szaga volt

itt valahogy mindennek. Ahogy felnéztem,mindenki rám meredt,amitől megijedtem,

szerettem volna elfordulni,beljebb húzódni,de nem birtam  mozditani sem a nya-

kam.Később kiderült semmimet sem. Feküdtem csak,mint egy darab fa,néztem az

ismeretlen arcokat.Anyám is ott állt, szigorú,kutató arcvonásokkal, és a nagylány 

szöszke nővérem.Ő pityergett és simogatta a kezemet. Anyám úgy nézett,  - még

ebben a lázálomszerű valószerütlenségben is éreztem - megint engem hibáztat,

én okoztam a bajt. Ha mással nem,azzal,hogy :vagyok. Ettől elkezdtem sírni.mire

mindenki ,főként az idegenek,megkönnyebbültek .Én álomba hüppögtem magam.

Sokkal később tudtam -értettem meg mindent: amikor a baj történt,testvéreim

nem mertek szólni otthon,féltek a kikapástól. Este,már ágyban.azzal biztatták magu-

kat és egymást is,hogy ugysem lesz semmi baj,legfeljebb megfázok kicsit,mi is lehet-

ne,anyánk kora reggel elmegy dolgozni,biztos nem veszi észre,mint ahogy este sem

a "hiányt" -ez már annyiszor előfordult!- ők pedig kijönnek értem. Arra hogyan is gon-

dolhattak volna,gyerekfejjel,hogy sokkhatás is érhetett a bikaborjak erőfitogtató tá--

madásaitól,vagy hogy leáll a keringés az elkötött végtagjaimban,és így tovább..

Akkor ijedtek csak meg,mikor kióvakodva a kisakácosba, megláttak: mocskosan,

véresen,ájultan,rongycsomóként lógva a fához kötözve...

Hazacipeltek,gyorsan az alumínium teknőbe raktak,hideg vizet locsolva rám,pró-

báltak lemosni.Az amúgy is a kihűlés határán lévő testemnek,ez már sok lehetett:

belobbant a lázam,tüdőgyulladást kaptam. A már akkor boriszogató bátyám ötletére,

aki jóleső melegséget szokott érezni,ha iszik,belém döntöttek egy nagy bögre bort,

csakhát jó 16 órája semmi étel nem volt bennem...ők csak csodálkoztak,miért há-

nyom ki sugárban  apám féltve őrzött italát.Jótékony ájulás mentett meg az újabb 

"terápiáktól",vagy talán rám is untak,mindenesetre bedugtak egy dunyha alá.

Hagymázas álmomban teljesen lefőttem a nagy melegben,testem merő víz lett,igy 

szedtek ki délután,hogy talpra állitsanak,mire anyánk hazaér. Dőltem-borultam,

nem tudtam megállni a lábamon,annyira gyenge voltam,de őket szoritotta az idő,

hát újból a hideg vizes kúrát alkalmazták,hátha az magamhoz térit...ekkor olyan 

görcsös rángatózás vett erőt rajtam,hogy testvéreim látva szemem fennakadását,

ugráló végtagjaimat,sürgősen visszaszállitottak az ágyba. 

Talán az állatorvosnak köszönhetem a túlélést,aki a tehéntartás miatt jött ki hoz-

zánk. Feltűnt neki a zavart viselkedés,látva az udvaron a véres rongyokat,vizet,-

ismerve a magára hagyott gyerekek elvadult "játékait"- vallatóra fogta a társa-

ságot.Azonnal intézkedett,száraz ágynemübe rakott át,bátyámat szalasztotta tsz-

központba orvosért,mentőért telefonálni.

Nem csupán orvos jött,később hivatalos emberek is jöttek,sokáig tartó hercehurca lett

a dologból. Sajnos,sokáig tartó betegség is,reumás szívizomgyulladással a tüdőgyulladás,

egyéb mellett,hónapokig nem bírtam koordinálni mozdulataimat,több belső szervem a

mai napig érzékeny.

Ezután még gyakrabban kaptam meg anyámtól: "fojtottalak vóna meg,mikor megszü-

lettél!" Igen. Ha a "fojtásra" még nem is került sor -később ugyan gyakorolta - 

minden más eszköz rendelkezésére állt.

 

Szerző: szirénke  2010.05.15. 11:15 Szólj hozzá!

Címkék: nem novella életem mindennapjai

A bejegyzés trackback címe:

https://fajldalom.blog.hu/api/trackback/id/tr922004773

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása