A hatodik testvérem születése után munkahelyet talált,kilométereket gyalogolt a

tanyáról a gyárba.Biztos vagyok benne,hogy ezt sem bánta,csak szabaduljon az 

otthoni,sok éve tartó robottól,gyerekhadtól ,szegénységből.A nagyobb gyerekek el-

látták -úgy,ahogy- a kisebbeket,a jószágokat,a nagylányok akár meg is főztek.

Érthető,ha én már igazán nem hiányoztam neki...apám nem is oly rég,-hatodik terhes-

ségét hordta anyám-  szó szerint berugdosta a sparheld alá.Anyánk nyolcadik hónapos

volt,több rugás érte a nagy pocakját,nem is véletlenül.Apám szerint ruszki katonától

volt terhes anyánk. Később  sokat is csúfolták nővéremet a többiek,tényleg olyan oro-

szos volt,szőkén,valahogyan nem is hasonlitott senkire a családban.Felnőtt korában 

pedig az ízléstelen, harsány arcpirositása,arcfestése,viselkedése teljesen eltérő, és 

inkább az orosz nők stílusát mutatta.Mindezek tetejébe ő volt anyánk kedvence,"lelkem

gyermeke",ahogyan becézte. Mi,hatan nem kaptunk annyi babusgatást (szinte  sem-

mennyit) mint ő egyedül. Utálta is érte az összes testvér,főként,mert neki szabad volt

árulkodnia,bármi történt,rohant anyánkhoz,aki aztán nem fukarkodott a nyaklevesekkel.

Nem érdekelte,jogos-e "lelkem gyermekem" panasza,ezt Vali rendesen ki is használta,

kedvére márthatott be bármelyikünket.Volt vele valami baj,már születésétől:később 

kezdett járni,beszélni -felnőtt koráig dadogott-,felfogása nagyon lassú volt,sok tréfára

adva alkalmat.Anyánk védte,pátyolgatta,én pedig a kicsi, nem fértem bele a szerete-

tének bűvkörébe.A gyerekek borzasztó hamar meglátnak,megértenek mindent.Igy 

történhetett,hogy azt tettek velem,ami éppen eszükbe jutott,tudták,énmiattam nem 

lesz büntetésben részük...Valamelyik kitalálta,hogy akasszanak fel,Talán egyéves,ha

lehettem,mégsem bírt el a spárga,leszakadt velem együtt,karomat törtem .Két nap 

után már nem bírták hallgatni lázas nyöszörgésemet,gondolom sírni se volt erőm már,

akkor vitt be anyánk kórházba,gipszelésre.Hogy hogy intézte,nem tudom,de valószinü-

leg felelősségre vonhatták,mert testvéreim sorra kaptak a nagy üstkavaróval.Emiatt 

persze rám haragudtak,Alighogy levették rólam a gipszet,éppen elkezdtem tipegni,ka-

paszkodva,egyedül,lábam közé raktak egy kispárnát,hogy úgy lépegessek. Nekiinditottak

a domboldalnak,ahol úgy gurultam le,hogy újból eltört a karom. Akkor volt nagy ijedelem,

dugdostak anyánk elől,csititgattak,kaptam még vizes-cukros kenyeret is.Mégis,másnap

mire anyánk megjött munkából már kékre orditottam magam a püffedt karomtól láza-

san.

Újból kórház lett és indult valami eljárás is hivatalosan,egy darabig nyugalom volt. A nyu-

galom azt jelentette.hogy éppen nem foglalkoztak velem.Annyira sem,hogy már az is 

hiányzott,ha nem löktek arrébb,ha nem ráncigálták meg az igen ritkán fésült hajamat,

ugyhogy már én bóklásztam utánuk. Apró tipegéssel persze nemigen értem utol őket,ezt

élvezték is,csalogattak,jó móka volt ezen nevetni. Keserves sírásom annyit lágyitott  

szívükön,hogy magukkal vittek a kisakácosba.Rendszerint oda voltak terelve a tehenek 

egész napra,ott találtak hűvöst is a tűző nap elől,vízet  a kispataknál,legelnivaló pedig 

volt bőven.Elfért  az a néhány tehén  azzal a  néhány,kifejezetten vad,növendék bika-

borjúval,amelyik sosem fért a bőrébe.Kutyát,embert még a keritést is megtámadták 

olykor.Akkor is ott legelésztek,kergetőztek,ahogy bátyám csapást keresett a sok szúrós 

akácfacserje között. Testvéreim egyik kedves játéka az indiánosdi volt,valamelyiknek az

ötlete most megfűszerezte játékukat:engem kell kikötözni a totemoszlophoz,erre ki-

neveztek egy közönséges akácfát...talán nem is lett volna baj,ha nincs ott a legvadabb

bikaborjú is.De ott volt.Erősen délutánba hajlott az idő,nyugtalanok lehettek az állatok

mentek volna hazafelé,meggyötörve a bögölyök csípéseitől,hőségtől,lármázó gyerek-

hadtól,pattanásig feszült tőgyekkel,igy hát nem sok kellett ahhoz,hogy -bátyám herge-

lésére -nekünk rontsanak.Teheneknél ez nem túl nagy gond,egy-két kivétellel,azok csak

megfutnak,aztán megnyugodva kérődznek tovább.Dehát ott volt a bikaborjak  legvadabb

példánya is, ők most végre szórakozásra leltek!