A hatodik testvérem születése után munkahelyet talált,kilométereket gyalogolt a
tanyáról a gyárba.Biztos vagyok benne,hogy ezt sem bánta,csak szabaduljon az
otthoni,sok éve tartó robottól,gyerekhadtól ,szegénységből.A nagyobb gyerekek el-
látták -úgy,ahogy- a kisebbeket,a jószágokat,a nagylányok akár meg is főztek.
Érthető,ha én már igazán nem hiányoztam neki...apám nem is oly rég,-hatodik terhes-
ségét hordta anyám- szó szerint berugdosta a sparheld alá.Anyánk nyolcadik hónapos
volt,több rugás érte a nagy pocakját,nem is véletlenül.Apám szerint ruszki katonától
volt terhes anyánk. Később sokat is csúfolták nővéremet a többiek,tényleg olyan oro-
szos volt,szőkén,valahogyan nem is hasonlitott senkire a családban.Felnőtt korában
pedig az ízléstelen, harsány arcpirositása,arcfestése,viselkedése teljesen eltérő, és
inkább az orosz nők stílusát mutatta.Mindezek tetejébe ő volt anyánk kedvence,"lelkem
gyermeke",ahogyan becézte. Mi,hatan nem kaptunk annyi babusgatást (szinte sem-
mennyit) mint ő egyedül. Utálta is érte az összes testvér,főként,mert neki szabad volt
árulkodnia,bármi történt,rohant anyánkhoz,aki aztán nem fukarkodott a nyaklevesekkel.
Nem érdekelte,jogos-e "lelkem gyermekem" panasza,ezt Vali rendesen ki is használta,
kedvére márthatott be bármelyikünket.Volt vele valami baj,már születésétől:később
kezdett járni,beszélni -felnőtt koráig dadogott-,felfogása nagyon lassú volt,sok tréfára
adva alkalmat.Anyánk védte,pátyolgatta,én pedig a kicsi, nem fértem bele a szerete-
tének bűvkörébe.A gyerekek borzasztó hamar meglátnak,megértenek mindent.Igy
történhetett,hogy azt tettek velem,ami éppen eszükbe jutott,tudták,énmiattam nem
lesz büntetésben részük...Valamelyik kitalálta,hogy akasszanak fel,Talán egyéves,ha
lehettem,mégsem bírt el a spárga,leszakadt velem együtt,karomat törtem .Két nap
után már nem bírták hallgatni lázas nyöszörgésemet,gondolom sírni se volt erőm már,
akkor vitt be anyánk kórházba,gipszelésre.Hogy hogy intézte,nem tudom,de valószinü-
leg felelősségre vonhatták,mert testvéreim sorra kaptak a nagy üstkavaróval.Emiatt
persze rám haragudtak,Alighogy levették rólam a gipszet,éppen elkezdtem tipegni,ka-
paszkodva,egyedül,lábam közé raktak egy kispárnát,hogy úgy lépegessek. Nekiinditottak
a domboldalnak,ahol úgy gurultam le,hogy újból eltört a karom. Akkor volt nagy ijedelem,
dugdostak anyánk elől,csititgattak,kaptam még vizes-cukros kenyeret is.Mégis,másnap
mire anyánk megjött munkából már kékre orditottam magam a püffedt karomtól láza-
san.
Újból kórház lett és indult valami eljárás is hivatalosan,egy darabig nyugalom volt. A nyu-
galom azt jelentette.hogy éppen nem foglalkoztak velem.Annyira sem,hogy már az is
hiányzott,ha nem löktek arrébb,ha nem ráncigálták meg az igen ritkán fésült hajamat,
ugyhogy már én bóklásztam utánuk. Apró tipegéssel persze nemigen értem utol őket,ezt
élvezték is,csalogattak,jó móka volt ezen nevetni. Keserves sírásom annyit lágyitott
szívükön,hogy magukkal vittek a kisakácosba.Rendszerint oda voltak terelve a tehenek
egész napra,ott találtak hűvöst is a tűző nap elől,vízet a kispataknál,legelnivaló pedig
volt bőven.Elfért az a néhány tehén azzal a néhány,kifejezetten vad,növendék bika-
borjúval,amelyik sosem fért a bőrébe.Kutyát,embert még a keritést is megtámadták
olykor.Akkor is ott legelésztek,kergetőztek,ahogy bátyám csapást keresett a sok szúrós
akácfacserje között. Testvéreim egyik kedves játéka az indiánosdi volt,valamelyiknek az
ötlete most megfűszerezte játékukat:engem kell kikötözni a totemoszlophoz,erre ki-
neveztek egy közönséges akácfát...talán nem is lett volna baj,ha nincs ott a legvadabb
bikaborjú is.De ott volt.Erősen délutánba hajlott az idő,nyugtalanok lehettek az állatok
mentek volna hazafelé,meggyötörve a bögölyök csípéseitől,hőségtől,lármázó gyerek-
hadtól,pattanásig feszült tőgyekkel,igy hát nem sok kellett ahhoz,hogy -bátyám herge-
lésére -nekünk rontsanak.Teheneknél ez nem túl nagy gond,egy-két kivétellel,azok csak
megfutnak,aztán megnyugodva kérődznek tovább.Dehát ott volt a bikaborjak legvadabb
példánya is, ők most végre szórakozásra leltek!